Séta

Míg várakoztam Louisra,addig a telefonommal ügyködtem. Annyira belemerültem,hogy észre sem vettem,hogy Louis már mellettem áll,és beszél hozzám. Kezeit vállamra tette,amitől én annyira megijedtem,hogy elejtettem a telefonom,és felsikítottam.

-Úristen Louis. Te megörültél?-szöktek könnyek a szemembe.

-Jajj. Ne sírj. Nem hittem hogy ennyire megijedsz.-szorított magához erősen.

-Semmi baj,de máskor ne csinálj ilyet.És kérek szépen egy puszit.-néztem rá könnyes szemekkel.

-Akár kettőt is,manó.-törölte le könnyeit,majd adott egy puszit.

-Köszönöm.Már sokkal jobb.-mosolyodtam el

-Akkor mehetünk kis kényes?-vigyorgott Louis

-Nem vagyok kényes,de igen.-tettettem a durcásat.

Átkarolta vállamat,majd így indultunk el.

Mikor kiértünk az utcára,néhány rajongó még arra sétálgatott,de ezen kívül semmilyen "akadályba" sem ütköztünk.

-Amúgy hova megyünk?-néztem fel Louisra.

-Majd meglátod.-nyomott egy puszit a homlokomra,majd kezeit lejjebb csúsztatta a derekamra,s így sétáltunk  tovább.

Sétálás közben éreztem,hogy keze néha-néha rosszhelyekre téved,de szerencsére időben kapcsolt,hogy rossz helyre tapintott.

Kb fél óra séta után elértünk egy parkhoz,és Louis azt mondta,hogy sétánkat majd ott folytatjuk.

Épp jött egy autó,így megvártuk míg elmegy,majd átmentünk az úton,és be a parkba.

Egy kis idő múlva találtunk egy padot,és oda leültünk.

-Minek jöttünk ide?-kérdeztem

-Csak szerettem volna egy rajongó mentes helyet,és beszélgetni veled.-válaszolt.

-Éééértem..És miről szeretnél beszélgetni??

-Hát..tudom hogy már kérdeztem,sőt már milliószor. De döntöttél már? Képtelen vagyok várni.Én veled szeretnék lenni,most azonnal.Hisz szeretlek.-mondta,és az utolsó mondata hallatán könnyek szöktek a szemembe,ismét.-Héhé.Mi rosszat mondtam?-ölelt magához

-Nem,még nem döntöttem,de igyekszem.És semmi,csak nem hiszem el,hogy szeretsz. Olyan fura ezt hallani.-hajtottam le a fejemet.

-Pedig szeretlek.Nagyon is. Be is bizonyítom,ha kell.-fogta meg az államat,és megemelte fejem,hogy tekintetünk összeérjen.

-Légy szíves. -mosolyodtam el

Neki sem kellett több, kezei közé fogta arcomat,és megcsókolt.

Csókja olyan szenvedélyes volt.Ilyenben még nem is volt részem.És az érzés ami a csók alatt maga alá kerített. felemelő volt.

Ajkaink lassan elvágytak egymástól,s mosolyra húzódtak.

-Ez nem volt elég.Kérek még bizonyítékot.-kaptam mohón arca után,és most én kezdeményeztem a csókot.

Ez a csók is eszméletlen volt,pont úgy mint az előző. De ennek sajnos idő előtt vége lett,mert megjelent egy zavaró tényező. Paparazzik.

Hirtelen vakuk villanásaira lettünk figyelmesek,de nem tudtuk mégis honnan jöhet.

Felálltam,és láttam,hogy tőlünk pár méterre az egyik bokorban egy paparazzi ül,és minket fényképez.Pár méter múlva pedig újabb,és újabb emberek.

Visszafordultam Louishoz,megfogtam a kezét,felhúztam a padról,és elkezdtem magam után húzni.

-Menjünk haza.Nem bírom.-kezdtem sírni

-Nyugi,nem lesz semmi baj.Melletted vagyok.-ért utol,és szorosan megölelt

-De Louis..én ezt nem akartam.Én még nem állok erre készen.Sajnálom.Főleg,hogy még együtt sem vagyunk.-hisztiztem

-Na most menjünk haza,ma nálam alszol.És nincs vita,otthon majd megdumáljuk ezt.-fogta meg a kezem,majd elsétáltunk az arénához ahonnan jöttünk.

A srácok kocsija még mindig ott állt,és csak ránk várt.

Louis felhívta Liaméket,akik pár perc múlva meg is érkeztek.Kivéve a húgomat,és Niallt.

-Lis merre van?-kérdeztem aggódva.

-Nyugi.Niall már haza vitte egy ideje,nem lesz semmi baja,-kacsintott rám Zayn.

-Rendben.Köszi.-odasétáltam hozzá,és adtam neki egy puszit az arcára

-Ezt most miért kaptam?-mosolyodott el

-Csak mert jól esett.De mehetnénk? Kicsit fáradt vagyok,-hajtottam le a fejem.

Szerencsémre mindenki igennel válaszolt,ezért beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza.

Először Liamat,aztán Harryt és Zaynt vittük haza,végül elérkeztünk Louisékhoz.

Mielőtt átmentem volna hozzájuk,haza szaladtam pizsiért,aztán átmentem Louisékhoz.....