Családi esemény Campbell-éknél

Reggel a húgaim visítozva rohantak be a szobámba, és két sikoltás között közölték, hogy ma Tayloréknál vacsorázunk.

-Aztán miért??-húztam a fejemre a takaróm.

-Mert ma van Lis szülinapja. Te gyökér.-mondta Charlotte

-Jó,és ezt nekem honnan kéne tudnom??-érdeklődtem.

-Talán mert 17 éve odajárunk te...-szidott le húgom.

-Jól van na. De most menjetek ki, mert aludni szeretnék még.-utasítottam őket.

-De már 11 óra van.-nevetett Charlotte.

-Nem baj.Én fáradt vagyok.-húztam magamra a takaróm.

-Na azért se. Lányok. Akcióba.-mondta Charlotte, és másik 3 húgommal együtt rám ugrott és elkezdett csikizni.

-Neeee.Hagyjátok abbaaa.Légysziiii.-könyörögtem

-Ja, hogy ne hagyjuk abba. Csajok.Gyerünk.-nevetett Charlotte.

-De. Hagyjátok. Kérlek. Bármit megteszek, csak hagyjatok.-könyörögtem.

-Mindent??-hagyta abba a csikizést.

-Igen. Csak hagyjátok abba-könyörögtem tovább

-Na lányok.Állj.-szólt rá a többiekre. Szerencsére azonnal abba is hagyták.

-Várom a büntetésem.-mondtam flegmán.

-Ma, kedves leszel Taylorral,legalább Lis szülinapja miatt . És ha nem, ott fogunk halálra csikizni.-tette fel az ajánlatot.

-Majd meglátom mit tehetek.De most tünés.-mondtam nekik.

-Jó-jó. Nem kell megenni.-nevetett Charlotte, majd kimentek mindnyájan.

Visszahúztam magamra a takarót, és visszafeküdtem aludni. De nem nagyon jött össze. Egész végig azon törtem a fejem, hogy hogyan fogom elviselni Taylort.

Az a baj, hogy ha ő valami olyat csinál, amit nem díjazok, akkor tuti visszaszólok neki. Evvel csak az a probléma, hogy akkor ott halok meg. De ennyit megér. Nem fogom senki szemétségét eltűrni.

Még vergődtem egy kicsit az ágyban, s mire elaludtam volna, anya kiabált, hogy fel kéne kelnem, mert ebéd van.

Unottan kikászálódtam az ágyból, majd felöltöztem és lesétáltam a konyhába.

-Jó reggelt. - üdvözölt apukám.

-Sziasztok. Nektek jobb reggelt, mint ami nekem volt.-dünnyögtem

-Miért? Mi történt?-kérdezte anya.

-A négy idióta húgom, berontott a szobába és halálra csikiztek.-morogtam

-Jajj fiam. Olyanok mint te. Hülyék. Ez ellen nem tudunk mit tenni.-bökött meg apu.

-Na köszi az együtt érzést.- huppantam le mellé.

-Tudod, hogy nem azért mondtam.-nevetett apu.

-Jól van. Hagyjuk.-mondtam, majd elkezdtem kajálni.

Mikor végeztünk az ebéddel, felmentem a szobámba, és kicsit összepakoltam. Mikor azzal is végeztem, kivettem a szekrényemből egy farmert és egy pólót, amit este fel fogok venni, és beültem a gép elé.

Felmentem twitterre és megnéztem,hogy mi történt mostanság.

Nagyon sok rajongótól kaptam levelet, meg sokan bejelöltek képeken. Annyira jól esik,hogy ennyire szeretnek. Válaszolgattam pár levélre, aztán írtam egyet Harrynek, hogy nincs e kedve, ma eljönni velem Taylorékhoz. Ha ott van, tuti visszatudom magam fogni. És ez egy szép ajándék lenne Lisnek is. Szerintem.

Pár perc múlva Harry válaszolt is, hogy sajnos nem tud jönni, de máskor szívesen találkozna vele.

Ez a dolog, azért kicsit elszomorított. Nem tudom, hogy fogom kibírni az estét, de majd lesz valahogy.

Anya bejött a szobámba, hogy 5 kor megyünk, szóval addigra legyek kész.

3 óra volt, szóval még belefért egy film. Gyorsan bekapcsoltam valamit, és elkezdtem nézni.

Nagyon jó film volt, szerintem. Az volt a címe, hogy „ Huligánok” . Érdemes megnézni.

Mikor vége lett a filmnek, gyorsan felöltöztem és lerohantam a nappaliba.

Már mindenki lent volt. Csak rám vártak.

-Na indulhatunk?-kérdeztem

-Persze. Indulj.-mosolygott anya.

El is indultam, majd a többiek jöttek utánam. Mikor átértünk, bekopogtam. Taylor nyitott ajtót.

-Hello.-köszöntem erőltetett mosollyal az arcomon.

-Szia.-köszönt vissza flegmán.

-Nem igaz hogy....- kezdtem bele, de aztán abbahagytam.

-Sziasztok. Gyertek be.-köszönt Taylor a családomnak

Ők is visszaköszöntek, majd bementünk, és üdvözöltük a ház többi lakóját.

-Merre van Lis?-érdeklődtem

-Fenn van a szobájában. Menj fel ha akarsz. Tudod merre van.-nézett rám Taylor.

Fogtam magam, és fel is mentem Lishez. Bekopogtam, majd mikor szólt hogy "Szabad" bementem.

-Szia, te kis szülinapos.-mosolyogtam rá.

-Ááá.. Szia Luli. Mármint Louis.-mondta Lis, majd elpirult.

-De aranyos vagy. Tetszik ez a név is. De csak te hívhatsz így. -nevettem.

-Sajnálom. Tényleg. De amúgy köszönöm a köszöntést.-mosolygott.

-Ugyan. Na gyere.-öleltem meg.

-Nem megyünk le?-kérdezte Lis.

-De. Csak utánad.-mutattam magam elé a kezemmel.

Le is mentünk a nappaliba, ahol már javában zajlottak az események.

A húgaim Tayloron lógtak, apu pedig Taylorék szüleivel beszélgetett. De anyu nem volt sehol.

-Sziasztok.-köszönt Lis

-Hello.-köszönt szinte egyszerre mindenki.

-Apa. Hol van anyu??-kérdeztem

-Haza rohant, mert otthon hagyott valamit. De mindjárt itt lesz. De gyere ide egy kicsit. Mondani akarok valamit.-mondta apa.

-Mondjad. -Guggoltam mellé.

-Van egy meglepetésünk Lis számára . Egy buli. Mond neki, hogy elakarod vinni valahova. Majd anyád elküldi a címet és vidd oda, de előtte kérd meg,hogy vegyen fel valami csinosat. Oké?-súgta apa.

-Rendben.-kacsintottam rá, majd visszamentem Lishez.

-Figyu. Majd kaja után nincs kedved eljönni velem valahova?? Ez amolyan szülinapi ajándék lenne. Kérlek,mondj igent.-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Persze. Elmegyek. De hova??-érdeklődött.

-Majd meglátod. Csak valami csinosat vegyél fel.-kacsintottam.

Megérkezett anyum is, és neki láttunk a kajálásnak.

Lis anyukája nagyon jól tud főzni. Annyit ettem. De jól esett. És a hangulat is jó volt . Éppen addig, amíg nem jött a torta.

Oroszkrémtorta volt,ami tudni illik,hogy tiszta hab.

Taylor levágott nekem egy szeletet, majd mikor beszerette volna rakni elém, "véletlenül" rám borította a tányér tartalmát.

-Hogy az a...-pattantam fel a helyemről.

-Bocsi. Véletlen volt.-mondta ördögi vigyorral az arcán Taylor.

-Aha. Persze. Na mindegy. Most ha megbocsátotok én átmennék ruhát cserélni. De Lis,10 perc és itt vagyok. Aztán mehetünk.- néztem mosolyogva Lisre.

Haza is rohantam, lecseréltem a ruhám, aztán go vissza Lisékhez. Útközben megkaptam a címet, hogy hova kell menjünk.

Mikor visszaértem, már senki nem volt ott, csak Lis, és ő is még csak készülődött.

-Már csak 5 perc és ígérem kész vagyok.-mondta Lis.

-Ráérsz. De tényleg.-mosolyogtam.

-Nem baj. De nem szeretem , ha várni kell rám.-mondta.

Nem sokkal később egy piros koktél ruhában sétált ki a szobából.

-Hát te eszméletlen jól nézel ki.-mondtam tátott szájjal.

-Köszönöm. -pirult el teljesen Lis.

-Indulhatunk hölgyem?-kérdeztem mosolyogva.

-Persze.-válaszolt, majd belém karolt és elindultunk.

Mikor leértünk, kinyitottam neki a kocsi ajtaját, majd megvártam míg beszállt.

Én is beszálltam, és el is indultunk a buli helyszínére....