A buli

Az út a helyszínig csöndben telt. Próbáltam valahogy feldobni a hangulatot,de féltem,hogy elszólom magam, így inkább csöndben maradtam.

Mikor megérkeztünk,azonnal kipattantam és ajtót nyitottam Lisnek,aki elkerekedett szemekkel bámult a klub bejáratára,ahova vittem őt. Ügyetlenül kikászálódott a kocsiból, én pedig megfogtam a kezét,hogy biztos lábakon álljon.

-Na eddig hogy tetszik?- érdeklődtem.

- Lou. Ez eszméletlen. Már előre félek,hogy mi lesz benn.- pirult el Lis.

- Ne félj. Minden oké lesz. Bár én sem tudom,mi vár ránk,mert ez előtt még sosem voltam itt. De biztosan jó lesz.- mosolyogtam rá bíztatóan.

- Na. Ezt nem kellett volna. Így még jobban izgulok.-nevetett fel Lis kínjában.

-Nyugi. Itt leszek melletted. Na gyere.- zártam be az ajtót, majd kezét megfogva elindultam.

Kis léptekkel,de haladtunk előre. Hallottam Lis heves lélegzését, reméltem hogy nem lesz semmi baja,míg be nem érünk. Nem kell nekem,hogy még a meglepetés előtt rosszul legyen.

Nagy nehezen,de bejutottunk az épületbe, ami belülről még lélegzet elállítóbb volt. Lis már alig bírt magával. Tanácstalanul álltunk az előtérben,amikor egyszer csak megpillantottuk Niallt közeledni felénk.

-Szia. Hát te?-üdvözöltem Niallt.

-Én? Hivatalos vagyok egy szülinapi bulira. Biztosan te vagy Lis. Örülök a találkozásnak. Niall James Horan.-mutatkozott be Lisnek Niall.

-Ahh,Úristen. Niall. Jézusom...-nyögte ki Lis.

-ÖÖhh.Oké- nevetett fel Niall.

-Bocsánat. Csak sosem hittem volna,hogy találkozom veled, és hogy pont a szülinapomon. Tényleg sajnálom. Elisabeth Campbell vagyok.-nyújtott kezet Niallnek,aki viszonozta ezt.

-Niall. Nem tudod véletlenül merre van a buli?-kérdeztem.

-De. Gyertek csak utánam.- nevetett,majd kezet nyújtott Lisnek,hogy kövesse.

Niall "kérése" szerint tettük , és követtük őt. Egy óriási szobába vezetett minket, ahol persze korom sötét volt.

Amikor beléptünk, egyszerre csak minden fénybe borult, és mindenki egyszerre kiáltotta,hogy "Boldog Szülinapot Lis.".Láttam, ahogy Lisnek elkezdenek potyogni a könnyei,a másik pillanatban,meg már Niall szorította magához.

-Jól vagy?-kérdeztem Listől.

-Ahh. Persze. Csak nagyon örülök ennek a meglepetésnek. Nagyon köszönöm.-nyomott egy puszit az arcomra.-Niall neked meg köszi,hogy megöleltél.-pirult el teljesen.

-Ugyan már. Nem szeretem,ha a lányok sírnak.-csalta arcára,azt a tipikus ír vigyorát.

Lis odasétált a szüleihez, majd az én szüleimhez is, és megilletődve megköszönte a dolgokat. A nővére persze félvállról vette az egészet. Miért is ne tette volna? Hiszen ő Taylor. Ami nem vele történik, az teljesen lényegtelen.

Lis csomó barátja megjelent, és alig bírtak betelni a hely szépségével. Nem tudom,hogy a szüleim hol találták ezt a helyet,de csodálatos volt.

Elmélkedtem még egy darabig, aztán Niall zökkentett ki.

-Hé haver. Kérdezhetek valamit?- vonta fel a szemöldökét.

-Persze. Mondd csak. Nem harapok.-nevettem.

-Hát szóval. Csak annyi lenne..hogy...na szóval...Lisnek van barátja??? Mondd hogy nem. Kérlek.-sütötte le szemét Niall.

-Tudtommal nincs. De a te kedvedért utána járok. -kacsintottam rá,majd elindultam Lis fele.

Nem is vettem észre, de a zene már javában szólt. Odamentem hát Lisnek,és felkértem egy táncra. Ő persze vonakodott egy kicsit, de a végén beadta a derekát, és eljött velem.

-Boldog szülinapot még egyszer.-karoltam át a derekát.

-Köszönöm. Ennél szebb már nem is lehetne. Vagyis lehetne. Ha lenne pasim. De így is tökéletes.-mosolygott.

-Hát...ha már a pasiknál tartunk.-nevettem fel.- Szerinted Niall milyen srác? Mármint te járnál vele?-kérdeztem.

-Hm.Hát nagyon aranyos. És jól esett,hogy megölelt,csak úgy spontán,amikor elkezdtem bőgni. Csak tudod,ti híresek vagytok, és nem lenne jó érzés,ha ti elmentek turnézni,vagy bármi, és több ezer más lány fogdosná. Azt valahogy nem bírnám. Viszont nem is ismerem őt még eléggé,mellékesen meg tuti nem járna egy ilyen lánnyal mint én.-ecsetelte Lis.

-Jajj. Mi az hogy olyan lánnyal mint te? Nagyon szép vagy. Nyugi már.- próbáltam egy kis önbizalmat adni neki.

-Még hogy én szép...és hogy nagyon.. Jó vicc Luli .-nevetett fel,de láttam,hogy jól esett neki amit mondtam.

-Tényleg az vagy.-fogtam kezeim közé az arcát.-és biztos vagyok benne,hogy lenne nála esélyed. Csak adj neki egy esélyt. Kérlek. Ha nem jön össze,akkor megüthetsz. Na? Áll az ajánlat?-mosolyogtam.

-Ahh. Legyen. De tényleg felpofozlak ha nem lesz igazad.-adta be a derekát.

Én azonnal elrohantam Niallért, és mondtam neki,hogy kérje fel List táncolni. Hát nem kellett kétszer mondanom. Azonnal odament,felkérte, és boldogan andalogtak együtt a lassú zenére.

Szemlátomást eléggé jól kijöttek egymással,én pedig csak reménykedtem benne,hogy idővel több is lesz köztük,és nem csak szimpla táncpartnerek lesznek egymás számára.

Mikor vége lett a számnak,félénken húzódtak el egymástól.

Még egy kicsit dumáltak, majd Niall továbbállt. A kis gyáva. Lassan odasétáltam Lishez.

-Na milyen volt? Ugye hogy aranyos.-mosolyogtam

-Hát igen. Csak azok a kék szemek. Olyan gyönyörűek,hogy megszólalni sem mertem.-pirult el.

-Jajj te. Ebből szerintem több lesz mint barátság.-már szinte trilláztam.

-Louis. Kérlek ne hozz még jobban zavarba.-furta arcát a mellkasomba.

-Bocsánat. De ez tényleg így van. Bejössz Niallnek.-közöltem vele.

-Tényleg?-nézett rám,csillogó szemekkel.

-Igen. Szóval ha nem akarod elszalasztani a lehetőséget,igyekezz.-kacsintottam rá.

Abban a pillanatban,ahogy ezt kiejtettem a számon, ott is hagyott és odament Niallhez.

Elkezdtem beszélgetni,majd egyszer csak felcsendült Ne-yo: So sick című száma. Tudtam,hogy ez Niall egyik kedvence, de egyszer csak azt vettem észre,hogy Lis megöleli Niallt,és egyszerre kezdenek el ringatózni a zenére.

Niall rögtön kereste a tekintetemet, majd mikor megtalált, egy "Köszönöm" mosolyt intézett felém,majd lejjebb csúsztatta a kezét Lis derekán.

Nagyon aranyosan voltak együtt.

*Niall szemszöge*

Egyedül álltam a táncparketten,amikor meglepetésemre Lis rohant oda hozzám.

-Szia. Zavarok?-mosolygott.

-Hát, szerintem nem.-mosolyogtam vissza.

-Hogy vagy? Tetszik a bulim? Nagyon örülök, hogy eljöttél.-sütötte le szemét Lis.

-Köszönöm jól. És tetszik.Nagyon is. És te élvezed a partit?-érdeklődtem.

-Nagyon jól érzem magam.-nyögte ki kis gondolkodás után.

Pár perc csend következett,majd felcsendült Ne-yo: So sick című száma.

-Ezt a számot énekelted az Xfactor válogatón. Nincs kedved táncolni?-nézett rám Lis kiskutya szemekkel.

-De.Miért is ne? Amúgy örülök,hogy ennyire nyomott hagyott benned. Ugye nem azért,mert annyira rossz volt?-kérdeztem,majd éreztem,hogy átölel.

-Dehogyis. Nagyon jó volt. Azóta imádom ezt a számot. -fúrta mellkasomba az arcát. Biztosan el is pirult.

-Ahh. Megtisztelő. Köszönöm.-válaszoltam.

Kerestem Louist a tekintetemmel,de sehol sem láttam.Végül nagy nehezen megtaláltam és rámosolyogtam köszönetképpen. Mikor ez is megtörtént,lejjebb csúsztattam Lis derekán a kezemet,majd közelebb húztam magamhoz.

-Gyönyörű vagy.-"súgtam" a fülébe.

-Ahh. Ez butaság.-pirult el teljesen.

-Nem az. Szerintem az vagy.-pirultam el én is. Úgy éreztem,hogy túl gyorsan haladok, lassítanom kell.

-Bocsánat nem akartam. Csak ez az igazság.-szólaltam meg ismét.

-Semmi baj. De inkább a lábad járjon, ne a szád.-nevetett fel Lis.

Kérése szerint tettem, és tovább táncoltam.

Ezek után,az egész éjszakát végig táncoltuk. Érzéseim szerint, ez egy tökéletes éjszaka volt, és az éjjel megkoronázásaképp, elbúcsúzáskor megcsókoltam List,aki erre teljesen vörös lett.

-Megint túl gyors voltam?-kérdeztem ijedten.

-Nem. Dehogy. Csak meglepett.-vörösödött el, majd nyomott egy puszit az arcomra.

Elbúcsúztam a többiektől is, majd haza indultam. Érzéseim szerint,lehet,hogy több is lehet köztünk. De csak reménykedni tudok....

*Lis szemszöge*

Ez volt életem eddigi legjobb szülinapja. Megkoronázásképp Niall Horan megcsókolt a szülinapomon. Ez biztosan valami álom. Ez nem lehet igaz. Amikor megcsókolt,a fellegekben jártam. Mézédes ajkaival nem tudtam betelni. Tényleg álombeli élménynek tűnt. Mikor megijedt,és a szemembe nézett, azt hittem azon nyomban elolvadok. A szemei még igézőbbek voltak, mint ajkai. Szívem szerint megcsókoltam volna, és ott álltam volna vele életem végéig,de azt nem lehetett,ezért búcsúzásképp egy puszit nyomtam arcára, és megvártam míg elment. A szívem belesajdult, hogy el kellett válnunk,de remélem még találkozhatok vele....