A koncert után Louiséknál aludtam, s mit ne mondjak eléggé jó volt.
Lou hozott plusz ágyneműt,és letette az ágyára.
-Veled fogok aludni?-kérdeztem döbbenten
-Hát igen. Úgy terveztem. De ha baj,akkor alhatok a földön is.- sütötte le szemét.
-Nem baj..csak.. egy feltételem van. Csak alvásról lehet szó. Semmi próbálkozás.-kacsintottam rá
-Megígérem,hogy nem fogok bepróbálkozni. De..elmész először te fürdeni,vagy menjek én?-nézett fel rám
-Ha nem baj megyek én.-mosolyodtam el,majd megfogtam a pizsim és elmentem a fürdőbe. Még szerencse hogy kiismerem már magam a házban.
Gyorsan lefürödtem,felvettem a pizsim és visszarohantam a szobába.Louis az ágyon feküdt és a plafont bámulta.
Nekem sem kellett több. Odarohantam és ráugrottam.
-Megjöttem.-vigyorogtam
-ÚÚÚÚ.Ezt még visszakapod.-nevetett fel.- De nem ma,már túl fáradt vagyok ilyesmihez. Elrohanok fürdeni,sietek vissza.-kimászott alólam,és már ott sem volt.
Pár perc múlva vissza is tért,én pedig már az ágyban vártam őt-
Bebújt mellém,közelebb csúszott és átölelt.
-Jó éjt. Szép álmokat.-nyomott egy puszit a homlokomra
-Neked is Louis.-mosolyodtam el,majd lehunytam a szemeimet és szép lassan álomba is merültem.
*másnap*
Louis telefonjának csörgésére ébredtünk. Louis nagy nyűgösen felvette,majd motyogott valamit és idegesen letette a telefont.
-Ki volt az?- fordultam felé
-Liam. Azt mondta ,hogy valamit meg kéne néznem a neten.- motyogta,majd elmászott a laptopjáig és bekapcsolta.
-Nem ez lehet igaz.-hallottam mérgelődését.
-Mi az?-tápászkodtam fel az ágyból,majd mögé sétáltam és átöleltem a nyakát.
-Nézzd.-mutatott a képernyőre
Szerintem egy percre meg is állhatott a szívem amikor megláttam.
A képernyőn ez áltt: " Louis Tomlinsonnak barátnője van." és alatta egy kép volt rólam,és Louisról.
-De..ez nem is igaz.-kapkodtam levegő után
-Hát..sajnos. De mi lenne ha...-húzta az agyamat.
-Ha mi? Mondd már!.-szóltam rá
-Ha igazzá tennénk a hírt.-pirult el.
-Louis..ezt komolyan gondoltad?-akadtam ki
-Igen.Miért ne?-mosolyodott el
-Csak annyi,hogy félek. Félek,hogy a koncertek miatt elhanyagolsz majd és nem lesz időnk egymásra.-húztam a számat
-Ahh ettől ne félj. Rád mindig lesz időm.-állt fel,majd magához ölelt.
-Akkor bizonyítsd be,hogy megérné nekem a kockázatot.-mosolyogtam
Neki sem kellett több. Rögtön a kezei közé fogta az arcom,és szenvedélyesen megcsókolt.
-Hmm. Ha kapok még néhány ilyet...Talán meggondolom magam.-haraptam ajkaimba.
-Ezt megoldhatjuk. Na de akkor mit mondasz?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Na jó.Legyen.-adtam be a derekam,mire ő újra megcsókolt,ezúttal még szenvedélyesebben.
Mikor ajkaink elváltak,elmosolyodott,majd elkezdett nekem énekelni. Azt hittem ott esek össze. Könnyeim szabályosan elkezdtek potyogni,és amíg nem ölelt újra magához, nem is tudtam abbahagyni a sírást....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése