Lis

Sziasztok. Ma hoztam egy újabb részt.
 Jó olvasást. És B.Ú.É.K.

*Lis szemszöge*

Az,amit a nővérem mondott Niallről,és a többiekről,nekem nagyon rosszul esett...és ez talán a reakciómon is észrevehető volt. Nem értettem magamat,hogy miért akadtam ki ennyire,de éreztem,hogy belül a lelkem forr, és ha nem így,akkor másképp reagálok,és azt a nővérem bánta volna.

Miután kisírtam magam,felkaptam a telefonom,és felhívtam Niallt. Alig csengett ki,de máris felvette.

- Szia. Milyen rég beszéltünk.-kuncogott.-miújság van?-kérdezte.

- Szia. Semmi se. -sóhajtottam.

-Na..mesélj. Hallom a hangodon,hogy baj van. Te sírtál??-kérdezte,és hallottam a hangján,hogy aggódik.

-Semmi sem...csak a hülye nővérem...-kezdtem bele.

-Uh.Értem. Figyelj,még nincs olyan késő. Elmegyünk valahova? Mondjuk egyet sétálni. Sosem árt egy kis friss levegő. Na?- hangzott egy ajánlat.

-Hm..nem is tudom...nem akarom ,hogy így láss..olyan csúnya vagyok..-motyogtam

-Jajj. Ne legyél buta. Te nekem bárhogyan szép vagy..-mondta már a végét alig hallhatóan.

- Niall..ezt te most komolyan mondtad?-kérdeztem csodálkozva.

-Öh. Igen..ne haragudj.-mondta félénken.

-Semmi baj. Nagyon köszönöm,aranyos vagy,de nem hiszem,hogy ez így van...na de ha még áll az ajánlatod,akkor 30perc múlva legyél itt, és akkor elmehetünk valamerre. Puszi-mondtam neki.

-Rendben. Szia.-válaszolt ő is, majd letette.

Most Niall komolyan azt mondta,hogy számára mindig szép vagyok,vagy csak képzeltem? Úristen...

A fellegekben jártam..alig bírtam elhinni mi történt. Gyorsan összeszedtem magam, és elmentem készülődni. Ha tényleg így gondolja,akkor legalább ne látsszon,hogy sírtam. Elindultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.


*Niall szemszöge*


Nem hiszem el,hogy ezt mondtam Lisnek. Most biztos valami törtető köcsögnek néz. De majd séta közben mindent rendbe hozok. Ahh. Nem akarok túl rámenősnek látszani, nem akarom elveszíteni őt. Én szeretném őt magam mellett tudni.

Elmélkedésemet Liam zavarta meg .

-Te meg min gondolkodsz ennyire?-nevetett.

-Ja. Csak szerelmes lettem.-éreztem,hogy tiszta vörös lett a fejem.

-ÁÁ.És ki a szerencsés?-húzogatta Liam a szemöldökét.

-Hát..csak egy lány..-vörösödtem el még jobban.

-Aha..és ezért vagy ilyen paradicsom színű? Niall...na hantázz .-nevetett Liam.

-Ah.Oks. Lisnek hívják. És Louisék szomszédjában lakik...most volt a szülinapja..és én...megcsókoltam őt..és úgy érzem,hogy beleszerettem.-motyogtam.

-Hát barátom, ez mind szép és jó,de ha akarod őt tényleg,akkor húzz bele.-karolta át a vállamat Liam.

-Kösz a tanácsod,de asszem,hogy én most megyek. Szia.-köszöntem el,majd felkaptam a cipőm,meg a kabátom és elindultam Lisékhez.

* Lis szemszöge *

Alig,hogy végeztem, már csengettek is. Boldogan rohantam le a lépcsőn,és nyitottam ajtót.

-Szia Niall.-ugrottam a nyakába.

-ÖÖ.Szia.-köszönt meglepetten.

-Upsz. Bocsánat. Csak örülök,hogy újra látlak.-sütöttem le a szemem.

-Semmi baj. - fogta meg állam, majd felemelte,hogy egymás szemébe nézzünk.

-Akkor jó..-mondtam elhaló hangon.

-Na..mehetünk?-mosolygott rám Niall.

-Persze, ahova csak akarod.-mosolyogtam már én is.

-Ahova csak akarom??-kezdte húzogatni a szemöldökét.-Na jó. Csak vicceltem.-kacagott fel,majd megfogta a kezem,és maga után húzott.

Én csendben követtem őt, majd becsuktam magunk mögött az ajtót.

Már vagy 10 perce sétáltunk,amikor észrevettem ,hogy még mindig fogja a kezem.

Fogtam magam,és az ujjaimat,az övéi közé csúsztattam,és úgy fogtam meg a kezét.

Rám nézett,majd óriási mosoly kíséretében közelebb húzott magához,és átölelt.

-Köszönöm.-suttogtam a fülébe.

-Igazán nincs mit, és amit a telefonban mondtam...az úgy is gondolom...-vörösödött el.

-Niall..és most álmodom? Mondd ,hogy nem..-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Nem.Ez a valóság. Bebizonyítsam?- jelent meg egy kanos mosoly az arcán.

-Ha gondolod..-kacsintottam rá,de ahogy ezt kiestettem a számon, az ő szája az enyémet súrolta, és pár másodperc múlva,már elmélyülten csókolóztunk.

Levegő hiány miatt, eltoltam magamtól, majd a szemébe néztem és látszott rajta,hogy boldog.

-Ez igazán szép bizonyíték volt.-fúrtam a fejem a mellkasába és megöleltem.

*Niall szemszöge*


Nem hiszem el,hogy újra megcsókoltam, és ez még jobb volt ,mint az első.

Mikor elhúzódott tőlem ,és rám nézett, tisztára boldognak tűnt, és remélem,hogy nem láttam rosszul.

Mikor hozzám bújt,a szívem egyre hevesebben kezdett verni,majdnem kitört a helyéről,nem tudom mi történt velem.

-Örülök,hogy tetszett.-öleltem meg én is.

-Niall..kérdezhetek valamit?-nézett rám félénken.

-Te szeretsz engem??-hangzott a kérdés.

Én ebben a pillanatban sokkoltam le. Nem tudtam,hogy mit is mondhatnék neki,teljesen meglepett.

Tudom,hogy szeretem,jobban is,mint kéne. De mi van, ha ő nem úgy érez irántam,és csak vigaszképp kellek neki???