Josh

A Lissel tett beszélgetésem ráébresztett arra,hogy bármit teszek,jól gondoljam meg.

Ha most szakítok Joshsal,akkor vállalnom kell a következményeket,hogy utána már nagy valószínűséggel nem kapom őt vissza.

Ha viszont Louissal jövök össze,akkor pedig vállalnom kell azt,hogy ha turnézik, nem lehetünk együtt,meg kell bíznom benne,és el kell viselnem,hogy csak keveset tudunk majd beszélni a munkája miatt.

De nekem ez teljesen megéri. Legalábbis ezt gondolom én,de majd idővel kiderül,mi is a jó,és a helyes.

Napokig gondoltam azon,hogy mit tegyek,mert nem mertem átmenni a csókot követő napon. Eldöntöttem,hogy átmegyek Joshhoz és elmesélek neki mindent. Kivéve a csókot.

Gyorsan rendbe szedtem magam,fogmosás,öltözködés, ilyenek,aztán átsétáltam Joshoz.

Percekig álldogáltam az ajtajukban,mire bátorságom volt bekopogni.

Kis várakozás után ki is nyílt az ajtó,és Josh anyukája üdvözölt engem a túloldalról.

-Szia kedvesem.Josh fenn van a szobájában. Menj fel nyugodtan.-invitált be

-Szia Camille . Köszönöm. Rohanok is.-mosolyodtam el,majd lekaptam a cipőmet,és felsuhantam Joshhoz.

Bekopogtam,majd benyitottam a szobájába.

-Szia Josh. Nem zavarok?-szólaltam meg.

-Nem.Dehogyis. Csak szólhattál volna,hogy jössz. Akkor felöltözöm.-nevetett fel,majd felállt és odasétált hozzám.

Derekamnál fogva közelebb húzott magához,majd megakart csókolni,de én kitértem előle.

-Héé. Tay.Valami baj van??-nézett rám aggódva

-Éppenséggel..igen..beszélnünk kéne.- néztem rá

-Leüljek? Vagy nem esek össze,ha meghallom??-kérdezte

-Nekem mindegy. De ülj le. Úgy kényelmesebb.-eresztettem el egy mosolyt

-Oké.Hallgatlak.-huppant le az ágyára.

-Szóval..arról lenne szó. Tudod amit mondott Louis a bulin rólunk. Mármint róla meg rólam. Egészen elgondolkodtatott. Én is úgy éreztem ahogy ő,és egy picit még érzem,hogy szeretem. És egyik nap átmentem hozzá,hogy ezt megbeszéljük. És azt mondta,hogy szeret engem. És..hát én elgondolkodtam. Azt szeretném tőled kérni,hogy most tartsunk egy kis szünetet,hisz én magam sem tudom mit szeretnék. Hogy Louval legyek,és beteljesüljön kiskori álmom,vagy maradjak veled,és rágjam magam. Nagyon sajnálom,de remélem megértesz.- hadartam el.

-Hát...nem is tudom mit mondjak...-mondta pár perc elteltével.- Értem mi a problémád. Csak azt nem,hogy hogyan változott meg ilyen hirtelen a véleményed. Megadom neked a szünet lehetőségét. De ha..véletlenül nem engem választanál,és Louissal rosszul sikerülnének a dolgok,én nem fogadlak vissza. Bármilyen fájdalmas is..de nem menne...-tárta fel a tényeket

-Rendben. Köszönöm.-mondtam neki

-De...adhatok még egy utolsó csókot?-vörösödött el.

-Igen. Mi sem természetesebb.-nevettem fel,majd odasétáltam hozzá

Ölébe húzott,majd egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra. Ennyire szenvedélyesen esküszöm,hogy nem csókolt még. Lehet,hogy félt,hogy elveszt,és ezzel is szeretné bizonyítani,hogy szeret. Bár nem tudom.

Mikor ajkaink elváltak egymástól,felálltam az öléből,majd elbúcsúztam tőle,és el is mentem.

Mikor kiléptem a házuk ajtaján,célba vettem Louisék házát,hogy vele is közöljem a tényeket.

Mondanom sem kell mennyire virult az arca,amikor meghallotta a híreket.

Azt hittem,ott azonnal megfojt,mikor a nyakamba ugrott,olyan erősen szorított.

Még beszélgettünk egy ideig,majd haza sétáltam.

Otthon nem sok mindent tudtam kezdeni magammal. Bekapcsoltam a laptopomat,és leültem filmet nézni. Fél órát sem láthattam belőle. Elnyomott az álom. Nem értettem,miben fáradtam el. De egy biztos. Nagyon jó aludtam...