Niall

*Niall szemszöge*

Lis nővére nagyon jófej csajnak tűnik. Megkedveltem a napok alatt. Megbeszéltük,hogy eljönnek a következő koncertünkre,és ott majd bemutatom nekik a banda többi tagját is.
Ahhoz képest,hogy azt hallottam Taylor nem bír engem,eléggé jól elvoltunk,és nem hittem volna,hogy ennyire belelkesedik,hogy eljöhet a koncertünkre.
Miután mindent lebeszéltünk,elhívtam Lis-t sétálni,aki persze rögtön beleegyezett.
Összekapta magát,és már el is indultunk.
Útközben nagyon sokat dumáltunk,mindenféle hülyeségről,de bennem végig egy dolog zakatolt. Az,hogy megkérjem,legyen a barátnőm.
Elsétáltunk egy közeli parkba,s kerestünk egy padot.
Mikor leültünk,közelebb húzódtam hozzá,átkaroltam a vállát, és megfogtam az egyik kezét.
Arcszíne rögtön vörösre váltott.
-Arrébb menjek?-engedtem el a kezét,és elkezdtem mosolyogni.
-Jajj. Dehogyis. Csak nekem ez még szokatlan.-vörösödött el még jobban.
-Mindenhez hozzá lehet szokni,nem??-mosolyogtam rá
-De igen,főleg melletted. Imádok veled lenni.-ölelt meg
-Hát még én mennyire veled.-suttogtam
-Tessék? Bocsi nem hallottam mit mondtál.-hajtotta le fejét
-Semmit. Figyelj, kérdezhetnék valamit?-éreztem,hogy vörösödöm.
-Persze. Te bármit.-nyomott egy puszit az arcomra,erre éreztem,hogy még jobban vörösödöm.
-Szóval. Elisabeth Campbell. Lennél a barátnőm.-hadartam le gyorsan.
-Niall James Horan. Igen. Nagy örömmel.-ugrott a nyakamba.
Leírhatatlan érzés járta át a testem. Mintha valami öröm bomba csapódott volna be. Ennyire boldog még sosem voltam.
Lassan kibontakoztam öleléséből,és megcsókoltam.
-Nagyon szeretlek.-döntöttem homlokom az övének.
-Én is téged. De ígérd meg,hogy nagyon sokáig mellettem leszel.-suttogta
-Akár életem végéig is.-csókoltam meg újra
-Niall..későre jár,és eléggé el is fáradtam ma. Haza mehetnénk??-kérdezte
-Persze,gyere.-álltam fel,majd megfogtam a kezét.
Így sétáltunk el egészen hozzájuk. Mikor odaértünk,váltottunk egy búcsúcsókot,majd bement a házba. Én szinte ugrándozva mentem a kocsimig,és egész hazafele úton tomboltam örömömben..

*Lis szemszöge*

Úristen,úristen. Összejöttem Niall Horannel. Ennél boldogabb már nem is lehetnék.-gondoltam,miután Niall megcsókolt.
Annyira örültem neki. Hazafele úton kéz a kézben jöttünk,és annyira jó érzés volt. Úgy érzem végre valaki igazán szeret engem,azért amilyen vagyok. Mikor elértünk hozzánk,még utoljára megcsókolt,aztán berohantam a házba.
Első dolgom az volt,hogy felrohantam Taylorhoz.
Sikítozva rontottam be a szobájába.
-Tayloooor. Összejöttünk,Végre...aaaannnyira boldooog vagyoook. ÁÁÁÁ.-örvendeztem
-Ne..ugye csak szívatsz.Ne-ugrott fel a székéról.-annyira örülök nektek.Na gyere ide.-tárta szét a karjait,majd én kapva az alkalmon odarohantam hozzá,és megöleltem.
-Köszönöm. Már csak az kell,hogy te is boldog legyél. Köszönöm hogy mellettem voltál.-adtam neki egy puszit
-Remélem velem is minden rendben lesz. Egyre jobban úgy érzem,hogy nekem Louisra van szükségem.-sóhajtott.
-Ne aggódj.Minden oké lesz. Viszont most ne haragudj,de elég fáradt vagyok.Elteszem magamat holnapra.Jó éjt.-nyomtam homlokára egy puszit.és átmentem a szobámba.
Gyorsan lefürödtem,felvettem a pizsim,és bevetődtem az ágyba.
Annyira boldog voltam,amennyire még soha.
Elhelyezkedtem az ágyban,és pár perc alatt el is nyomott az álom...