Louis

*Louis szemszöge*

Magam sem értem,hogy jött az ötlet,hogy megcsókoljam Taylort. Olyan gyorsan jött minden.

Csókja szenvedélyes volt,még sem túl erőszakos. Pont a megfelelő.

Ajkaink lassan elváltak egymástól,s mindkettőnk arcán hatalmas mosoly terült el.

-Ezt megtehettük volna hamarabb is.-Suttogta Taylor

-Szerintem is. Ne haragudj,hogy ekkora barom voltam.-csúsztattam derekára a kezemet.

-Semmi gáz. Én sem voltam épp a legkedvesebb. Tényleg sajnálom ahogy bántam veled. De akkor,én nem értetettem mi történik. Igazából most sem. De már kezd világosodni.- dőlt a mellkasomnak Taylor,és szorosan magához ölelt.

-Minden az én hibám volt. Béna voltam.De most már felejtsük ezt el. Inkább beszéljünk arról,hogy mi lesz velünk.-húzódtam egy kicsit el tőle.

-Hát...Most beszélek Joshsal.Elmondok neki mindent,hogy mit érzek veled kapcsolatban,meg mindent ami fontos,és utána kérek tőletek időt,hogy eldöntsem kit választok. Csak annyit kérek,ne öljétek meg egymást miattam. És maradjatok barátok. Ha ez nem lehetséges,akkor inkább nem akarok egyikőtöktől sem semmit.- sóhajtott a mondandója végén.

-Nekem teljesen oké. Kifogom bírni. Ígérem. És Josh a legjobb barátom. Ha ő nem rág be rám,akkor én sem teszek semmit. Esküszöm.-mosolyodtam el.

-Oké. Viszont én most megyek. Majd dumálunk. Szia.-mondta,majd adott egy puszit az arcomra.



El sem hiszem,hogy ez most megtörtént. De tényleg. Annyira hihetetlen.

Elkísértem Taylor az ajtóig,adtam neki egy puszit,majd megvártam míg elment.

Mikor már nem láttam ,visszasétáltam a házba. Becsuktam az ajtót,és vigyorogva dőltem az ajtónak.

Perpillanat én voltam a világ legboldogabb embere. Akármi is történjék ezután, büszkén fogok emlékezni erre a napra.



*Taylor szemszöge*



Úristen,úristen. El sem hiszem. Most annyira boldognak érzem magam.

Hihetetlen hogy ilyen gyorsan megváltozott a véleményem Louisról.De szeretem,hisz eddig is szerettem,csak magamnak sem mertem bevallani.

A csókja valami isteni volt. Életem egyik legjobbja. Igaz,hogy eddig csak Joshsal csókolóztam,de ez valami felemelő volt.

Mikor eljöttem Louistól,még tök boldog voltam,de miután pár utcányira értem tőlük,teljesen elöntött a szomorúság.

Rájöttem,hogy én tényleg szeretem őt,és már most hiányzik. Nem értem magamat.

Hazafele úton végig gondolkodtam,majd mikor hazaértem,berohantam a házba,és rögtön a húgomhoz mentem.

Kopogás nélkül rontottam be a szobájába.

Vigyorogva ugrottam az ágyára. Mikor hátra nézett,rögtön megkérdezte mi történt velem.

-Csókolóztam Louissal.-mondtam vigyorogva

-Te..nem utálod őt véletlenül??-kérdezte döbbenten

-Nem..vagyis az már a múlt.- vigyorogtam tovább

-Részletes beszámolót kérek,mert ez így túl hihetetlen.

Leült mellém az ágyra,én pedig minden apró részletet elmeséltem neki.

-És mi lesz Joshsal??-vonta fel a szemöldökét

-Holnap átmegyek hozzá,és elmesélem neki ugyan ezeket,kivéve a csókot. És kérek időt tőle,hogy átgondoljam mit szeretnék. Aztán majd meglátjuk,hogy mit hoz a jövő.- mosolyodtam el

-Rendben.Csak nehogy megbánd amit most teszel.-ölelt magához Lis

-Nem fogom. Biztosra érzem.-mondtam neki,majd én is megöleltem.

Még egy ideig elbeszélgettünk Louisról,majd rákérdeztem nála,hogy mi van Niallel.

Mondanom sem kell. A színe egy rákéval vetekedett,de nagy nehezen elmesélte a történteket. Meg tudtam,hogy ők is csókolóztak,és hogy Niall megkérte,hogy legyen a barátnője. De ő még nem adott választ,hisz nem tudja mit tegyen.

Ha most összejönnek,és elkövetkezik egy turné,ő tuti nem bírná ki nélküle.

És ekkor jöttem rá,hogy én is így vagyok Louissal,szóval mind a ketten egy nagyon nehéz döntés előtt állunk....