Ez tényleg igaz??

1 héttel később

* Louis szemszöge*


Egy hét telt el azóta,hogy Taylorral találkoztam, de annyira nem is zavart, mert a történteket elég nehéz lehet számára feldolgoznia.

Nem is értem miért mondtam el neki az igazat, de ha már meg volt az alkalom, akkor muszáj volt.

Így végülis jobb,hogy mindketten tudjuk a dolgok okát.


Egyik délután éppen egyedül voltam otthon,amikor valaki csöngetett.

Lementem tehát, és ajtót nyitottam. Meglepetésemre, Taylor állt az ajtóban.


-Szi-szia. Há-hát te??-dadogtam.

-Hello. Beszélhetnénk?-sütötte le a szemét.

-Persze,gyere be. –tártam ki az ajtót,majd megvártam míg bejön.

.Levette a pulcsiját,aztán együtt besétáltunk a nappaliba. Helyet foglalt az egyik fotelben,én pedig vele szemben ültem le.

Ezután néhány perces csend következett,amit Taylor tört meg.


-Szóval…én azért jöttem…hogy megbeszéljük a bulin történteket…-kezdett bele.

-Rendben. Ez nem rossz ötlet. – mosolyogtam rá, de ő végig csak a padlót fűrkészte.

-Hol is kezdjem…Talán az elején..Szóval. Én nem értem ezt az egész helyzetet…Az egy dolog,hogy kis gyerekként nem tudtad,mit tegyél, hogy mondd el, de amikor már nagyobb lettél, akkor igazán elmondhattad volna,hogy mit éreztél,és miért tartottál terrorban.-mesélte,

-Hát,..én nem is tudom.-sütöttem le én is a szememet.-akkor már úgy éreztem,hogy semmi értelme nem lenne, hiszen elveszítettelek örökre,utálsz, így már tuti,hogy nem szerezhetlek vissza soha…-húztam a számat.

-De ha elmondtad volna, tuti megbocsátok..és akkor most megint olyan jó barátok lehetnénk mint régen…-hallottam reményt a hangjában.

-Vagy nem..lehet,hogy most te és én , MI lennénk..és ez egy lehetőség amibe bele kell gondolnunk…annak meg perpillanat te nem örülnél, hogyha mi járnánk.-mondtam.

-Azt sosem tudhatod….-suttogta Taylor.

-Mi az,hogy sosem tudhatom?? Mire célzol ezzel??-értetlenkedtem.

-Áhh. Mindegy, hagyjuk…-suttogta újra.



Odasétáltam hozzá,letérdeltem elé,majd az állánál fogva megemeltem fejét,hogy szemeink egyszinten legyenek.

-Na..mondd csak. Most már úgyis mindegy.-mosolyogtam rá bírztatóan.

-Hát…Én is így éreztem irántad..-vörösödött el.

-Hogy micsoda??-döbbentem le.

-Igen..ez így van..de már ezzel nem lehet mit tenni.- vörösödött el újra.

-Hát nem..de akkor te miért nem mondtad el??- kérdeztem rá

- Azért, mert azt hittem nem szeretsz, azért bántasz.és ezért elveszett a bátorságom.-mesélte el.

-Értem..hát igen. Most már tényleg mindegy.-álltam fel és indultam volna vissza,de Taylor megragadta a kezem,és visszarántott.


-Louis.. én még mindig szeretlek…az elmúlt egy hétben sokat gondolkodtam, és rájöttem,hogy most sem érzek irántad másképp mint régen. Viszont Josht is szeretem,szóval most nem tudom mit tegyek….-ecsetelte.

-Most ugye csak szívatsz??-dermedtem le.

-Nem, egyáltalán nem. –lépett hozzám közelebb, majd nyomott egy puszit a számra.


Ajkai olyan puhák voltak, és melegek. Szinte égették az én ajkaimat.

Nem tudom mi ütött belém,hisz Josh a legjobb barátom, de kezeim közé fogtam Taylor arcát.

Először csak kóstolgattam ajkait, de lassacskán nyelvem átvándorolt a szájába, és szenvedélyesen elkezdtünk csókolózni…..