Én sem hiszem el, hogy megtörtént

*Louis Szemszöge*

Az éjjel későn értünk haza. Már csak arra volt időm,hogy bedőljek az ágyba.Teljesen erőtlennek éreztem magam. Még a ruháimat sem tudtam lerángatni magamról,csak a cipőmet.


Ahogy befeküdtem az ágyamba,azonnal elnyomott az álom. Nem tudom mennyit aludhattam, de érzésem szerint nem sokat. A telefonom csörgésére ébredtem. Kedvetlenül keresgéltem,mire nagy nehezen megtaláltam. Mikor felvettem és megnéztem a kijelzőt, megláttam,hogy Lis keres.


Felvettem a telefont,majd álmos hangon beleszóltam.


-Szia Lis. Mondjad.


-Szia. Felébresztettelek? Ne haragudj. Csak egy percre zavarnálak.-szólt bele izgatottan.


-Hát igen, fel. De mondd gyorsan.-sürgettem.


-Tényleg sajnálom. Csak szeretném felhívni Niallt,és gondoltam,hogy te a segítségemre lehetnél,mert nekem nincs meg a száma.-hadarta el.


-Persze,csak egy pillanat.-mondtam neki ,majd ki kerestem a számot.-Szóval írod?-kérdeztem.


-Igen-igen. Csak mondd már.-sürgetett.


Lediktáltam a számot neki,amit vissza is olvasott,hogy egyezik-e.


-Így van. Na de ha már felkeltettél,mondd meg mennyi az idő,és mesélj mi van Niallel.-mosolyodtam el.


-Hát. Délután 4. És még semmi. De remélem,hogy lesz. Tegnap éjjel megcsókolt,amikor elbúcsúztunk.-mesélte.


-Ehh. Az igen. De ez tényleg megtörtént? Nem csak álmodtad?-ugrattam.


-Hát remélem,mivel ciki lenne felhívni azzal,hogy " A tegnap éjjel nagyon jó volt, és a csókod émelyítően édes,szeretném megismételni". Valószínűleg nem ezt mondanám.De akkor is.-mesélte.


-Hát,akkor sok szerencsét. Viszont én most megyek,és rendbe szedem magam. Ha van valami,hívj. Szurkolok. Puszi.-mondtam neki.


-Nagyon köszönök mindent. Szia.-válaszolt,majd le is tette a telefont.


*Lis szemszöge*


Megkaptam Louistól Niall számát, és azonnal tárcsázni akartam. De amikor a "hívásra" kellett volna nyomi,a kezem megállt a gomb felett. Nem volt merszem felhívni.


Végül nagy nehezen rávettem magam,és tárcsáztam. A harmadik csöngés után fel is vették, és Niall mézédes hangját hallottam csengeni a vonal másik végén.


-Hello.-szólt bele. Haboztam , hogy bele szóljak-e, valahogy nem ment. Kinyitottam a számat,de hang nem jött ki rajta.


-Hallo.Ki szórakozik?-kérdezte,de megszólalni még mindig nem mertem.-Na jó. Ha akarsz valamit szólj bele, vagy leteszem.-hallottam távolabbról a hangját. Nagy nehezen megnyikkantam,de elcsuklott a hangom.


-Szia Niall. Lis vagyok...-mondtam


-Szia. Hogy vagy?-kérdezte örömteli kicsengéssel a hangjában.


-Köszönöm jól . Én csak azért hívtalak,mert...hát szóval...hol is kezdjem...-hebegtem.


-Mondjuk az elején.-kuncogott.


-Oké. Szóval...-a gyomromban csak úgy röpködtek a pillangók.-a tegnap éjjel...szóval nekem az nagyon tetszett,és szeretném megkérdezni,hogy nincs e kedved megismételni?-böktem ki.


-Hmm. Nekem is nagyon tetszett. Főleg a vége. És persze hogy megismételném.-mondta félénken.


-Uhh. Ez szuper. Akkor mit szólnál, ha elmennénk Londonba ? -kérdeztem.


-Nekem megfelel. Holnap ráérek,ha neked jó. Elmenjek érted? Tudom hol lakik Lou. Majdcsak megtalállak téged is.-kuncogott.


-Nekem tökéletes. Akkor mondjuk 3?-kérdeztem.


-Akkor 3kor ott leszek. Legyél jó. Puszi.-mondta Niall. Teljesen meglepődtem,hogy azt mondta PUSZI. De nagyon jól esett. Bizonyára a fejem is teljesen vörös lett.


-Várlak majd. Szia. További szép napot.-mondtam,majd letettem.


Örömömben rögtön ugrándozni kezdtem, amire Taylor lépett be a szobámba.


-Na mi a nagy öröm tárgya?-kérdezte mosolyogva.


-Holnap Niallel megyek Londonba.-ugrottam a nyakába,és elkezdtem ugrálni,de ő nem ugrált velem.


-Miért nem ugrálsz velem??-csodálkoztam


-Mert még egy olyan hülye gyerek,mint ez itt a szomszédba..-forgatta a szemeit.


-Ő nem hülye. És szeretem...azt hiszem. Így van. Ha még csak barátként is, de szeretem. Szóval ne merj róla így beszélni.-kiabáltam, majd kilöktem az ajtót, és bezártam utána.


Hogy lehet nekem ilyen testvérem? Aki csak magával foglalkozik,és nem számít neki a testvére,sem más érzése? Ezen tűnődtem,majd azt vettem észre,hogy összerogytam,és a földön ülök, sírva....


*Taylor szemszöge*


Nem értem,hogy a húgom hogy lehet olyan hülye, hogy összeáll egy olyannal,akinek köze van Louis William Tomlinsonhoz. Az a srác is gyökér,pont úgy mint Louis.


Tudom,hogy nem szabad a "borító" alapján ítélni,de ez esetben biztosan igazam van.


Niall sem lesz semmivel sem másabb,mint Louis. De én az az egy biztos, ha összetöri a húgom szívét, én nem fogom List vígasztalni. Főleg nem úgy, hogy konkrétan kirúgott a szobájából.


Hallottam,ahogy összerogy,és elesik sírva. De nem különösebben érintett meg. Az ő dolga. Megfordultam,hogy bekopogok , és bocsánatot kérek tőle, de rájöttem,hogy semmi értelme sem lenne, ezért fogtam magam és elvonultam a saját szobámba. Bekapcsoltam a gépem, és leültem zenét hallgatni....