Séta

Míg várakoztam Louisra,addig a telefonommal ügyködtem. Annyira belemerültem,hogy észre sem vettem,hogy Louis már mellettem áll,és beszél hozzám. Kezeit vállamra tette,amitől én annyira megijedtem,hogy elejtettem a telefonom,és felsikítottam.

-Úristen Louis. Te megörültél?-szöktek könnyek a szemembe.

-Jajj. Ne sírj. Nem hittem hogy ennyire megijedsz.-szorított magához erősen.

-Semmi baj,de máskor ne csinálj ilyet.És kérek szépen egy puszit.-néztem rá könnyes szemekkel.

-Akár kettőt is,manó.-törölte le könnyeit,majd adott egy puszit.

-Köszönöm.Már sokkal jobb.-mosolyodtam el

-Akkor mehetünk kis kényes?-vigyorgott Louis

-Nem vagyok kényes,de igen.-tettettem a durcásat.

Átkarolta vállamat,majd így indultunk el.

Mikor kiértünk az utcára,néhány rajongó még arra sétálgatott,de ezen kívül semmilyen "akadályba" sem ütköztünk.

-Amúgy hova megyünk?-néztem fel Louisra.

-Majd meglátod.-nyomott egy puszit a homlokomra,majd kezeit lejjebb csúsztatta a derekamra,s így sétáltunk  tovább.

Sétálás közben éreztem,hogy keze néha-néha rosszhelyekre téved,de szerencsére időben kapcsolt,hogy rossz helyre tapintott.

Kb fél óra séta után elértünk egy parkhoz,és Louis azt mondta,hogy sétánkat majd ott folytatjuk.

Épp jött egy autó,így megvártuk míg elmegy,majd átmentünk az úton,és be a parkba.

Egy kis idő múlva találtunk egy padot,és oda leültünk.

-Minek jöttünk ide?-kérdeztem

-Csak szerettem volna egy rajongó mentes helyet,és beszélgetni veled.-válaszolt.

-Éééértem..És miről szeretnél beszélgetni??

-Hát..tudom hogy már kérdeztem,sőt már milliószor. De döntöttél már? Képtelen vagyok várni.Én veled szeretnék lenni,most azonnal.Hisz szeretlek.-mondta,és az utolsó mondata hallatán könnyek szöktek a szemembe,ismét.-Héhé.Mi rosszat mondtam?-ölelt magához

-Nem,még nem döntöttem,de igyekszem.És semmi,csak nem hiszem el,hogy szeretsz. Olyan fura ezt hallani.-hajtottam le a fejemet.

-Pedig szeretlek.Nagyon is. Be is bizonyítom,ha kell.-fogta meg az államat,és megemelte fejem,hogy tekintetünk összeérjen.

-Légy szíves. -mosolyodtam el

Neki sem kellett több, kezei közé fogta arcomat,és megcsókolt.

Csókja olyan szenvedélyes volt.Ilyenben még nem is volt részem.És az érzés ami a csók alatt maga alá kerített. felemelő volt.

Ajkaink lassan elvágytak egymástól,s mosolyra húzódtak.

-Ez nem volt elég.Kérek még bizonyítékot.-kaptam mohón arca után,és most én kezdeményeztem a csókot.

Ez a csók is eszméletlen volt,pont úgy mint az előző. De ennek sajnos idő előtt vége lett,mert megjelent egy zavaró tényező. Paparazzik.

Hirtelen vakuk villanásaira lettünk figyelmesek,de nem tudtuk mégis honnan jöhet.

Felálltam,és láttam,hogy tőlünk pár méterre az egyik bokorban egy paparazzi ül,és minket fényképez.Pár méter múlva pedig újabb,és újabb emberek.

Visszafordultam Louishoz,megfogtam a kezét,felhúztam a padról,és elkezdtem magam után húzni.

-Menjünk haza.Nem bírom.-kezdtem sírni

-Nyugi,nem lesz semmi baj.Melletted vagyok.-ért utol,és szorosan megölelt

-De Louis..én ezt nem akartam.Én még nem állok erre készen.Sajnálom.Főleg,hogy még együtt sem vagyunk.-hisztiztem

-Na most menjünk haza,ma nálam alszol.És nincs vita,otthon majd megdumáljuk ezt.-fogta meg a kezem,majd elsétáltunk az arénához ahonnan jöttünk.

A srácok kocsija még mindig ott állt,és csak ránk várt.

Louis felhívta Liaméket,akik pár perc múlva meg is érkeztek.Kivéve a húgomat,és Niallt.

-Lis merre van?-kérdeztem aggódva.

-Nyugi.Niall már haza vitte egy ideje,nem lesz semmi baja,-kacsintott rám Zayn.

-Rendben.Köszi.-odasétáltam hozzá,és adtam neki egy puszit az arcára

-Ezt most miért kaptam?-mosolyodott el

-Csak mert jól esett.De mehetnénk? Kicsit fáradt vagyok,-hajtottam le a fejem.

Szerencsémre mindenki igennel válaszolt,ezért beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza.

Először Liamat,aztán Harryt és Zaynt vittük haza,végül elérkeztünk Louisékhoz.

Mielőtt átmentem volna hozzájuk,haza szaladtam pizsiért,aztán átmentem Louisékhoz.....

hirdetés

Sziasztok.
A másik blogomra is benézni ér,és ja gondoljátok fel is iratkozhattok .:D
nialltomlin.blogspot.com

És ide is ér benézni. Ígéretes blog lesz belőle szerintem :D
http://anabelleandonedirection.blogspot.com/

Koncert és félreértés

*Louis szemszöge*

Mióta Taylor nálunk járt,és elmondta,hogy szünetet tart Joshsal,minden napomat végig izgultam. Éreztem,hogy nagy esély van arra,hogy ha rájött mit szeretne,engem fog választani. És ez nagy boldogsággal töltött el,viszont izgultam is. Furcsa. Sosem éreztem még így egy lány miatt.
Egyik nap Niall hívott,hogy a közelgő koncertünkre előreláthatólag Lis és Taylor is eljön,szóval lesz lehetőségem vele beszélni.
Mellékletként pedig megemlítette,hogy összejöttek Lissel. Gratuláltam neki,majd még egy kicsit elbeszélgettünk,és letettük a telefont.
Leírhatatlanul örültem ennek a hírnek. Egyre jobban vártam a koncertet.
Egyre közeledett a nagy nap,és én egyre jobban izgultam.
Mind a koncert miatt,mind amiatt,hogy újra találkozhatom Taylorral.

*A koncert*

Végre elérkezett a koncert is. Izgatottan készülődtem.
Felvettem  a kedvenc piros nadrágomat,hozzá pedig egy csíkos pólót. Remélem Taylornak tetszeni fog.
Gyorsan belőttem a hajam,aztán elköszöntem anyutól,és bevágódtam a kocsiba.
Átmentem Zaynékhez,onnan pedig közös kocsival vittek minket a koncert helyszínére.
Még volt 2 óránk a koncertig,így addig énekelgettünk egy keveset,és figyeltük a szállingózó embereket.
Kis idő múlva, kiszúrtuk Liséket. Niall rögtön odament hozzájuk,és behozta őket a színfalak mögé.
Üdvözöltem a csajokat egy-egy puszival,majd Niall eltűnt Lissel.
-Szia,már hiányoztál.-öleltem magamhoz Taylort.
-Te is nekem te majom. De bocs,hogy hangulat romboló vagyok. De bemutatnád nekem a többieket? Már igazán szeretném őket megismerni.-mosolyodott el.
-Természetesen. Gyere utánam.-fogtam meg a kezét.
Odasétáltunk a srácokhoz,és sorba bemutattam őket Taylornak.
Beszéltek egy picit,majd félrehívtam Taylort.
-Bocs,hogy sürgetlek. De döntöttél már?-vörösödtem el
-Nem..sajnálom...de igyekszem.-vörösödött el ő is
-Semmi baj. Csak türelmetlen vagyok. Bocsi.-mosolyodtam el
-Louis..ne haragudj. De mennünk kell.-jött oda hozzánk Zayn
-Legyél ügyes nyomi.-adott egy puszit az arcomra,én pedig sértődöttséget tettetve a nyomizásért,kisétáltam a színpadra.
Röpke félórán át tartott a koncert, de én így is eléggé kimerültem. Mikor végeztünk,az autogram osztogatás következett.
Odajött hozzám egy aranyos lány,szőke hajjal,és barna szemekkel. Nagyon csinos volt,de engem nem igazán érintett meg.
Észrevettem,hogy elkezdi simogatni a karjaimat,majd egyre jobban közeledik felém.
Próbáltam leállítani,de már késő volt, Taylor észrevette.

*Taylor szemszöge*

-Louis. Ez ugye csak valami szívatás?-néztem Louisra és a mellette álló lányra
-Micsoda?-nézett rám meglepődötten
-Hát ő..melletted.-sóhajtottam
-Nem szívatás.Ő csak egy rámenős rajongó. Nyugi.-jött oda hozzám,és magához ölelt.
-Oké.Bocsánat. Csak szeretlek. És félek az ilyen esetektől.-mormogtam
-Jajj.Ne legyél buta.Én is szeretlek. Nem tennék olyat,ami neked fájna. Esküszöm.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Akkor jó. De menj vissza dolgozni. Ha végeztél elmegyünk sétálni?-mosolyodtam el
-Veled akárhova.-nevetett fel,majd adott egy utolsó puszit,és visszament autogramokat osztogatni.

Míg vártam rá,meg akartam keresni a húgom,de sehol sem találtam. Ahogy Niallt sem.
Gyorsan előkaptam a telefonomat,és írtam neki egy sms-t,hogy merre leszek.
Felhívtam anyát is,hogy ne várjanak. De ne aggódjanak,mert Louissal leszek,amit anya csodálkozva hallgatott végig. Végül megkért,hogy vigyázzak magamra,és azért siessek haza. Elköszöntünk egymástól,majd letettem a telefonom,és tovább várakoztam Louisra...

Niall

*Niall szemszöge*

Lis nővére nagyon jófej csajnak tűnik. Megkedveltem a napok alatt. Megbeszéltük,hogy eljönnek a következő koncertünkre,és ott majd bemutatom nekik a banda többi tagját is.
Ahhoz képest,hogy azt hallottam Taylor nem bír engem,eléggé jól elvoltunk,és nem hittem volna,hogy ennyire belelkesedik,hogy eljöhet a koncertünkre.
Miután mindent lebeszéltünk,elhívtam Lis-t sétálni,aki persze rögtön beleegyezett.
Összekapta magát,és már el is indultunk.
Útközben nagyon sokat dumáltunk,mindenféle hülyeségről,de bennem végig egy dolog zakatolt. Az,hogy megkérjem,legyen a barátnőm.
Elsétáltunk egy közeli parkba,s kerestünk egy padot.
Mikor leültünk,közelebb húzódtam hozzá,átkaroltam a vállát, és megfogtam az egyik kezét.
Arcszíne rögtön vörösre váltott.
-Arrébb menjek?-engedtem el a kezét,és elkezdtem mosolyogni.
-Jajj. Dehogyis. Csak nekem ez még szokatlan.-vörösödött el még jobban.
-Mindenhez hozzá lehet szokni,nem??-mosolyogtam rá
-De igen,főleg melletted. Imádok veled lenni.-ölelt meg
-Hát még én mennyire veled.-suttogtam
-Tessék? Bocsi nem hallottam mit mondtál.-hajtotta le fejét
-Semmit. Figyelj, kérdezhetnék valamit?-éreztem,hogy vörösödöm.
-Persze. Te bármit.-nyomott egy puszit az arcomra,erre éreztem,hogy még jobban vörösödöm.
-Szóval. Elisabeth Campbell. Lennél a barátnőm.-hadartam le gyorsan.
-Niall James Horan. Igen. Nagy örömmel.-ugrott a nyakamba.
Leírhatatlan érzés járta át a testem. Mintha valami öröm bomba csapódott volna be. Ennyire boldog még sosem voltam.
Lassan kibontakoztam öleléséből,és megcsókoltam.
-Nagyon szeretlek.-döntöttem homlokom az övének.
-Én is téged. De ígérd meg,hogy nagyon sokáig mellettem leszel.-suttogta
-Akár életem végéig is.-csókoltam meg újra
-Niall..későre jár,és eléggé el is fáradtam ma. Haza mehetnénk??-kérdezte
-Persze,gyere.-álltam fel,majd megfogtam a kezét.
Így sétáltunk el egészen hozzájuk. Mikor odaértünk,váltottunk egy búcsúcsókot,majd bement a házba. Én szinte ugrándozva mentem a kocsimig,és egész hazafele úton tomboltam örömömben..

*Lis szemszöge*

Úristen,úristen. Összejöttem Niall Horannel. Ennél boldogabb már nem is lehetnék.-gondoltam,miután Niall megcsókolt.
Annyira örültem neki. Hazafele úton kéz a kézben jöttünk,és annyira jó érzés volt. Úgy érzem végre valaki igazán szeret engem,azért amilyen vagyok. Mikor elértünk hozzánk,még utoljára megcsókolt,aztán berohantam a házba.
Első dolgom az volt,hogy felrohantam Taylorhoz.
Sikítozva rontottam be a szobájába.
-Tayloooor. Összejöttünk,Végre...aaaannnyira boldooog vagyoook. ÁÁÁÁ.-örvendeztem
-Ne..ugye csak szívatsz.Ne-ugrott fel a székéról.-annyira örülök nektek.Na gyere ide.-tárta szét a karjait,majd én kapva az alkalmon odarohantam hozzá,és megöleltem.
-Köszönöm. Már csak az kell,hogy te is boldog legyél. Köszönöm hogy mellettem voltál.-adtam neki egy puszit
-Remélem velem is minden rendben lesz. Egyre jobban úgy érzem,hogy nekem Louisra van szükségem.-sóhajtott.
-Ne aggódj.Minden oké lesz. Viszont most ne haragudj,de elég fáradt vagyok.Elteszem magamat holnapra.Jó éjt.-nyomtam homlokára egy puszit.és átmentem a szobámba.
Gyorsan lefürödtem,felvettem a pizsim,és bevetődtem az ágyba.
Annyira boldog voltam,amennyire még soha.
Elhelyezkedtem az ágyban,és pár perc alatt el is nyomott az álom...

Gondolkodási idő

Mióta közöltem Joshsal,hogy szeretnék a kapcsolatunkban szünetet tartani,és ezt Louisnak is elmeséltem,azóta nem is gondoltam rájuk.
Valahogy teljesen kiesett az egész. Mármint nem feledkeztem meg róla,csak más dolgok jobban lefoglaltak.
Nagyon sokat beszélgettem Lissel ezzel kapcsolatban. És úgy érzem,hogy most igazán megértjük egymást,és jobban összekovácsolódtunk.
Nem is értem,hogy eddig miért nem foglalkoztam eddig a húgommal.
Öreg hiba.
Általában a témánk Louis és Niall volt,de a legtöbbet Niallről beszéltünk.
Látszott a húgomon,hogy nagyon szereti a srácot,de fél,hogy ha összejönnek,és nem találkoznak sokat,akkor ő teljesen kikészül. Sosem volt még komoly kapcsolata (igazából nekem sem) és ezért még fél megbízni bárkiben is.
Próbáltam bíztatni,hogy nyugodtan mondjon igent Niallnek,semmi gáz nem lesz belőle. Egy életre szóló tapasztalatot szerez,bármi is lesz a kapcsolat vége.
Bár úgy is sokáig együtt lesznek,hisz Lis nagyon szereti a srácot,és szemlátomást Niall is így van ezzel.
Szinte minden második nap itt van, és annyira aranyosak ahogy elhülyülnek együtt. Úgy látom Lisre végre rátalált a boldogság. És ezt nem szabad elengednie. Mármint elszalasztania.
Sokat beszélgettem Niallel,és nagyon kedves srácnak tűnik. Teljesen megváltozott róla a véleményem. Ennek fényében a banda többi tagját is szívesen megismerném.
Pont erről beszélgettünk,amikor megszólalt Niall telefonja.
A telefonbeszélgetés közben végig vigyorgott,és Lis kezét fogta,tiszta édes volt.
Mikor letette,közölte,hogy a hétvégén koncertjük lesz,és szeretné,ha elmennénk. Így legalább alkalmunk lesz megismerni a többieket.
Természetesen rögtön beleegyeztem,hisz így Louissal is találkozhatom. Még elég időm volt átgondolni,hogy mit is szeretnék,és ezt akár a koncerten is elmondhatom Louisnak.
Még egy keveset beszélgettünk Niallel,majd megkérdezte,hogy Lis elmehet-e vele sétálni.
Milyen kis lovagias-gondoltam magamban,és persze igent mondtam a kérdésére.
Húgom gyorsan felszaladt a szobájába a pulcsijáért,és pár perc múlva vissza is tért.
Megígérte,hogy vigyáz magára,és már ott sem voltak.
Niall is elköszönt,majd adott egy puszit,és már ott sem voltak.
Neki dőltem az ajtófélfának,és mosolyogva figyeltem,ahogy elsétálnak.

Hirdetések

Sziasztok. Ide kitennék pár hirdetést.

a honlap: http://shaunthesheep.gportal.hu/

a Zayn-es oldal: http://www.facebook.com/pages/Zayn-Javadd-Malik-HUNGARY/248415455218269

A képes oldal: http://www.facebook.com/pages/-pictures-for-you-/221819591238673

Ez az egyik drága barátnőm blogja. Nagyon jó. Nekem tetszik.Aki kedveli Niallt annak ajánlom sok szeretettel :)) Jó olvasást hozzá. És ott sem felejtsetek el kommentelni ;))) Köszi :)
http://niallandfaith.blogspot.com/

Ajánlom figyelmetekbe ezt a blogot. Igaz,hogy csak most indult, de elég ígéretesnek tűnik. Szerintem érdemes benézni :))

http://rrbog.freeblog.hu/

Josh

A Lissel tett beszélgetésem ráébresztett arra,hogy bármit teszek,jól gondoljam meg.

Ha most szakítok Joshsal,akkor vállalnom kell a következményeket,hogy utána már nagy valószínűséggel nem kapom őt vissza.

Ha viszont Louissal jövök össze,akkor pedig vállalnom kell azt,hogy ha turnézik, nem lehetünk együtt,meg kell bíznom benne,és el kell viselnem,hogy csak keveset tudunk majd beszélni a munkája miatt.

De nekem ez teljesen megéri. Legalábbis ezt gondolom én,de majd idővel kiderül,mi is a jó,és a helyes.

Napokig gondoltam azon,hogy mit tegyek,mert nem mertem átmenni a csókot követő napon. Eldöntöttem,hogy átmegyek Joshhoz és elmesélek neki mindent. Kivéve a csókot.

Gyorsan rendbe szedtem magam,fogmosás,öltözködés, ilyenek,aztán átsétáltam Joshoz.

Percekig álldogáltam az ajtajukban,mire bátorságom volt bekopogni.

Kis várakozás után ki is nyílt az ajtó,és Josh anyukája üdvözölt engem a túloldalról.

-Szia kedvesem.Josh fenn van a szobájában. Menj fel nyugodtan.-invitált be

-Szia Camille . Köszönöm. Rohanok is.-mosolyodtam el,majd lekaptam a cipőmet,és felsuhantam Joshhoz.

Bekopogtam,majd benyitottam a szobájába.

-Szia Josh. Nem zavarok?-szólaltam meg.

-Nem.Dehogyis. Csak szólhattál volna,hogy jössz. Akkor felöltözöm.-nevetett fel,majd felállt és odasétált hozzám.

Derekamnál fogva közelebb húzott magához,majd megakart csókolni,de én kitértem előle.

-Héé. Tay.Valami baj van??-nézett rám aggódva

-Éppenséggel..igen..beszélnünk kéne.- néztem rá

-Leüljek? Vagy nem esek össze,ha meghallom??-kérdezte

-Nekem mindegy. De ülj le. Úgy kényelmesebb.-eresztettem el egy mosolyt

-Oké.Hallgatlak.-huppant le az ágyára.

-Szóval..arról lenne szó. Tudod amit mondott Louis a bulin rólunk. Mármint róla meg rólam. Egészen elgondolkodtatott. Én is úgy éreztem ahogy ő,és egy picit még érzem,hogy szeretem. És egyik nap átmentem hozzá,hogy ezt megbeszéljük. És azt mondta,hogy szeret engem. És..hát én elgondolkodtam. Azt szeretném tőled kérni,hogy most tartsunk egy kis szünetet,hisz én magam sem tudom mit szeretnék. Hogy Louval legyek,és beteljesüljön kiskori álmom,vagy maradjak veled,és rágjam magam. Nagyon sajnálom,de remélem megértesz.- hadartam el.

-Hát...nem is tudom mit mondjak...-mondta pár perc elteltével.- Értem mi a problémád. Csak azt nem,hogy hogyan változott meg ilyen hirtelen a véleményed. Megadom neked a szünet lehetőségét. De ha..véletlenül nem engem választanál,és Louissal rosszul sikerülnének a dolgok,én nem fogadlak vissza. Bármilyen fájdalmas is..de nem menne...-tárta fel a tényeket

-Rendben. Köszönöm.-mondtam neki

-De...adhatok még egy utolsó csókot?-vörösödött el.

-Igen. Mi sem természetesebb.-nevettem fel,majd odasétáltam hozzá

Ölébe húzott,majd egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra. Ennyire szenvedélyesen esküszöm,hogy nem csókolt még. Lehet,hogy félt,hogy elveszt,és ezzel is szeretné bizonyítani,hogy szeret. Bár nem tudom.

Mikor ajkaink elváltak egymástól,felálltam az öléből,majd elbúcsúztam tőle,és el is mentem.

Mikor kiléptem a házuk ajtaján,célba vettem Louisék házát,hogy vele is közöljem a tényeket.

Mondanom sem kell mennyire virult az arca,amikor meghallotta a híreket.

Azt hittem,ott azonnal megfojt,mikor a nyakamba ugrott,olyan erősen szorított.

Még beszélgettünk egy ideig,majd haza sétáltam.

Otthon nem sok mindent tudtam kezdeni magammal. Bekapcsoltam a laptopomat,és leültem filmet nézni. Fél órát sem láthattam belőle. Elnyomott az álom. Nem értettem,miben fáradtam el. De egy biztos. Nagyon jó aludtam...

Louis

*Louis szemszöge*

Magam sem értem,hogy jött az ötlet,hogy megcsókoljam Taylort. Olyan gyorsan jött minden.

Csókja szenvedélyes volt,még sem túl erőszakos. Pont a megfelelő.

Ajkaink lassan elváltak egymástól,s mindkettőnk arcán hatalmas mosoly terült el.

-Ezt megtehettük volna hamarabb is.-Suttogta Taylor

-Szerintem is. Ne haragudj,hogy ekkora barom voltam.-csúsztattam derekára a kezemet.

-Semmi gáz. Én sem voltam épp a legkedvesebb. Tényleg sajnálom ahogy bántam veled. De akkor,én nem értetettem mi történik. Igazából most sem. De már kezd világosodni.- dőlt a mellkasomnak Taylor,és szorosan magához ölelt.

-Minden az én hibám volt. Béna voltam.De most már felejtsük ezt el. Inkább beszéljünk arról,hogy mi lesz velünk.-húzódtam egy kicsit el tőle.

-Hát...Most beszélek Joshsal.Elmondok neki mindent,hogy mit érzek veled kapcsolatban,meg mindent ami fontos,és utána kérek tőletek időt,hogy eldöntsem kit választok. Csak annyit kérek,ne öljétek meg egymást miattam. És maradjatok barátok. Ha ez nem lehetséges,akkor inkább nem akarok egyikőtöktől sem semmit.- sóhajtott a mondandója végén.

-Nekem teljesen oké. Kifogom bírni. Ígérem. És Josh a legjobb barátom. Ha ő nem rág be rám,akkor én sem teszek semmit. Esküszöm.-mosolyodtam el.

-Oké. Viszont én most megyek. Majd dumálunk. Szia.-mondta,majd adott egy puszit az arcomra.



El sem hiszem,hogy ez most megtörtént. De tényleg. Annyira hihetetlen.

Elkísértem Taylor az ajtóig,adtam neki egy puszit,majd megvártam míg elment.

Mikor már nem láttam ,visszasétáltam a házba. Becsuktam az ajtót,és vigyorogva dőltem az ajtónak.

Perpillanat én voltam a világ legboldogabb embere. Akármi is történjék ezután, büszkén fogok emlékezni erre a napra.



*Taylor szemszöge*



Úristen,úristen. El sem hiszem. Most annyira boldognak érzem magam.

Hihetetlen hogy ilyen gyorsan megváltozott a véleményem Louisról.De szeretem,hisz eddig is szerettem,csak magamnak sem mertem bevallani.

A csókja valami isteni volt. Életem egyik legjobbja. Igaz,hogy eddig csak Joshsal csókolóztam,de ez valami felemelő volt.

Mikor eljöttem Louistól,még tök boldog voltam,de miután pár utcányira értem tőlük,teljesen elöntött a szomorúság.

Rájöttem,hogy én tényleg szeretem őt,és már most hiányzik. Nem értem magamat.

Hazafele úton végig gondolkodtam,majd mikor hazaértem,berohantam a házba,és rögtön a húgomhoz mentem.

Kopogás nélkül rontottam be a szobájába.

Vigyorogva ugrottam az ágyára. Mikor hátra nézett,rögtön megkérdezte mi történt velem.

-Csókolóztam Louissal.-mondtam vigyorogva

-Te..nem utálod őt véletlenül??-kérdezte döbbenten

-Nem..vagyis az már a múlt.- vigyorogtam tovább

-Részletes beszámolót kérek,mert ez így túl hihetetlen.

Leült mellém az ágyra,én pedig minden apró részletet elmeséltem neki.

-És mi lesz Joshsal??-vonta fel a szemöldökét

-Holnap átmegyek hozzá,és elmesélem neki ugyan ezeket,kivéve a csókot. És kérek időt tőle,hogy átgondoljam mit szeretnék. Aztán majd meglátjuk,hogy mit hoz a jövő.- mosolyodtam el

-Rendben.Csak nehogy megbánd amit most teszel.-ölelt magához Lis

-Nem fogom. Biztosra érzem.-mondtam neki,majd én is megöleltem.

Még egy ideig elbeszélgettünk Louisról,majd rákérdeztem nála,hogy mi van Niallel.

Mondanom sem kell. A színe egy rákéval vetekedett,de nagy nehezen elmesélte a történteket. Meg tudtam,hogy ők is csókolóztak,és hogy Niall megkérte,hogy legyen a barátnője. De ő még nem adott választ,hisz nem tudja mit tegyen.

Ha most összejönnek,és elkövetkezik egy turné,ő tuti nem bírná ki nélküle.

És ekkor jöttem rá,hogy én is így vagyok Louissal,szóval mind a ketten egy nagyon nehéz döntés előtt állunk....

Ez tényleg igaz??

1 héttel később

* Louis szemszöge*


Egy hét telt el azóta,hogy Taylorral találkoztam, de annyira nem is zavart, mert a történteket elég nehéz lehet számára feldolgoznia.

Nem is értem miért mondtam el neki az igazat, de ha már meg volt az alkalom, akkor muszáj volt.

Így végülis jobb,hogy mindketten tudjuk a dolgok okát.


Egyik délután éppen egyedül voltam otthon,amikor valaki csöngetett.

Lementem tehát, és ajtót nyitottam. Meglepetésemre, Taylor állt az ajtóban.


-Szi-szia. Há-hát te??-dadogtam.

-Hello. Beszélhetnénk?-sütötte le a szemét.

-Persze,gyere be. –tártam ki az ajtót,majd megvártam míg bejön.

.Levette a pulcsiját,aztán együtt besétáltunk a nappaliba. Helyet foglalt az egyik fotelben,én pedig vele szemben ültem le.

Ezután néhány perces csend következett,amit Taylor tört meg.


-Szóval…én azért jöttem…hogy megbeszéljük a bulin történteket…-kezdett bele.

-Rendben. Ez nem rossz ötlet. – mosolyogtam rá, de ő végig csak a padlót fűrkészte.

-Hol is kezdjem…Talán az elején..Szóval. Én nem értem ezt az egész helyzetet…Az egy dolog,hogy kis gyerekként nem tudtad,mit tegyél, hogy mondd el, de amikor már nagyobb lettél, akkor igazán elmondhattad volna,hogy mit éreztél,és miért tartottál terrorban.-mesélte,

-Hát,..én nem is tudom.-sütöttem le én is a szememet.-akkor már úgy éreztem,hogy semmi értelme nem lenne, hiszen elveszítettelek örökre,utálsz, így már tuti,hogy nem szerezhetlek vissza soha…-húztam a számat.

-De ha elmondtad volna, tuti megbocsátok..és akkor most megint olyan jó barátok lehetnénk mint régen…-hallottam reményt a hangjában.

-Vagy nem..lehet,hogy most te és én , MI lennénk..és ez egy lehetőség amibe bele kell gondolnunk…annak meg perpillanat te nem örülnél, hogyha mi járnánk.-mondtam.

-Azt sosem tudhatod….-suttogta Taylor.

-Mi az,hogy sosem tudhatom?? Mire célzol ezzel??-értetlenkedtem.

-Áhh. Mindegy, hagyjuk…-suttogta újra.



Odasétáltam hozzá,letérdeltem elé,majd az állánál fogva megemeltem fejét,hogy szemeink egyszinten legyenek.

-Na..mondd csak. Most már úgyis mindegy.-mosolyogtam rá bírztatóan.

-Hát…Én is így éreztem irántad..-vörösödött el.

-Hogy micsoda??-döbbentem le.

-Igen..ez így van..de már ezzel nem lehet mit tenni.- vörösödött el újra.

-Hát nem..de akkor te miért nem mondtad el??- kérdeztem rá

- Azért, mert azt hittem nem szeretsz, azért bántasz.és ezért elveszett a bátorságom.-mesélte el.

-Értem..hát igen. Most már tényleg mindegy.-álltam fel és indultam volna vissza,de Taylor megragadta a kezem,és visszarántott.


-Louis.. én még mindig szeretlek…az elmúlt egy hétben sokat gondolkodtam, és rájöttem,hogy most sem érzek irántad másképp mint régen. Viszont Josht is szeretem,szóval most nem tudom mit tegyek….-ecsetelte.

-Most ugye csak szívatsz??-dermedtem le.

-Nem, egyáltalán nem. –lépett hozzám közelebb, majd nyomott egy puszit a számra.


Ajkai olyan puhák voltak, és melegek. Szinte égették az én ajkaimat.

Nem tudom mi ütött belém,hisz Josh a legjobb barátom, de kezeim közé fogtam Taylor arcát.

Először csak kóstolgattam ajkait, de lassacskán nyelvem átvándorolt a szájába, és szenvedélyesen elkezdtünk csókolózni…..

Barátikör

Sziasztok. Ma hoztam egy újabb részt. Jó olvasást.


Egy kis kísérő az olvasáshoz :333

Eközben Louiséknál

*Lou szemszöge*

Ma végre találkozom a legjobb barátommal Joshsal.
Bulit tart ma, amivel csak annyi probléma, hogy Taylor a barátnője.
Remélem,hogy legalább a bulin képes lesz normálisan viselkedni, és nem tesz tönkre semmit.A buli 2 óra múlva kezdődik,szóval lehet,hogy ideje lenne elkezdenem készülődni. „Mire ezt a tökéletes külsőt újra létre hozom,addigra hónap vége lesz” gondoltam.
Odasétáltam a szekrényemhez,kivettem egy pólót és egy nadrágot, aztán elmentem lefürödni.Megmostam a hajam is, majd mikor végeztem, felvettem a boxerem és megszárítottam a hajam. Tettem rá egy kis zslét is, majd mikor mindennel végeztem, felvettem a ruháim, rákaptam egy pulcsit,majd fújtam magamra egy kis parfümöt,hogy rám mozduljanak a csajok.De csak a szépek ;)
Lementem a konyhába, ahol anyukám épp teát főzött.-Anya, én most megyek Joshhoz,majd jövök. Szia. Szeretlek. – nyomtam egy puszit az arcára.
-Én is szeretlek fiam. Vigyázz magadra. – mondta, és utamra bocsátott.
Megfogtam a kulcsaim és már otthon sem voltam.

*Taylor szemszöge*

Olyan fárasztó volt ez a pár nap, de ma végre kiereszthetem a gőzt Joshéknál. A baj csak az, hogy Louis is ott lesz, mivel ma buli lesz Joshéknál.
Átkozom azt a napot, amikor ezek ketten legjobb barátokká váltak.
Na de nem baj. Majd csak kibírjuk valahogy.Olyan 8 óra körül elmentem készülődni.
A hajamat megmostam és megszárítottam, aztán felkentem egy laza sminket.Ruhának, egy mintás ruhát választottam, hozzáillő cipővel. Mikor teljesen elkészültem, felvettem a kardigánom és elindultam Joshhoz.
*A buliban*
Kb negyed óra múlva oda is értem. Mikor kopogtam, Josh nyitott ajtót, majd egy csókkal üdvözölt
.-Szeretlek.-mondtam neki, majd megöleltem.
-Én is szeretlek. –fogta meg a kezem és így sétáltunk be a házba.
Már majdnem mindenki ott volt,kivéve Louist. Reménykedtem,hogy nem jön el.Joshsal besétáltunk a konyhába, aztán leültünk az asztalhoz.
-És miújság veled kicsim? Olyan rég találkoztunk.- húzott magához közelebb Josh.
-Hiányoztál. De ezenkívül jól megvoltam. Csak a húgom egy kicsit bekattant. Veled?- válaszoltam.
- Miért? Mi volt a húgoddal? Amúgy most már, hogy itt vagy, nagyon jól.. mosolygott Josh,majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Hát…Most épp Louis egyik bandatársába szerelmes…” meséltem
.-És ezért miért lenne kattant?- kérdezett vissza Josh.
-Csak annyi, hogy az a srác is tutira olyan,mint Louis és csak tönkre tenné a húgomat…-ecseteltem.
-Ja.Hát szerintem Louis tök jó arc. És a másik srác is tuti az. Ne ítélj külső alapján.- nézett rám szúrós tekintettel.
-De én nem is…- folytattam volna a mondatot, de valaki épp csöngetett.
- Várj, egy perc és jövök, csak kinyitom.- adott egy gyors csókot, majd ott sem volt.
Gyorsan kinyitotta az ajtót, és mit ad Isten, Louis állt a túl oldalon.Üdvözölték egymást Joshsal és az útjukat felém vették.
-Emlegetett szamár.-forgattam a szemeimet.
-Én is örülök, hogy találkoztunk. –mondta Louis,majd besétált a többiekhez a nappaliba.

*Louis szemszöge*

„Nem értem,hogy lehet valaki ilyen ellenszenves, hisz én nem is csináltam semmit.” Gondoltam,aztán elindultam a nappali felé.
Olyan sok ismerős arcot láttam. Öröm volt újra köztük lenni.Amiközben körbenéztem, egyszer csak megláttam a volt barátnőmet Hannah-t. Azonnal odamentem hozzá és elkezdtünk dumálni.Olyan sok új dolgot tudtam meg róla.
Pl: Hogy most épp az orvosira jár. Hogy szingli és hogy sajnálatomra, meghalt a papája. Nagyon kedves öreg úr volt.Miközben beszélgettünk, elég rendesen eliszogattunk.
A végén már csak azt vettem észre, hogy Josh, Taylor,Hannah és még 2 lány van rajtam kívül a buliban.Ekkor jött Joshnak az az ötlete ,hogy üvegezzünk.Amikor bulit tartunk, és kezdünk unatkozni,valahogy mindig üvegezés lesz a vége.Josh elment üvegért,addig mi körbe ültünk.
 Mikor visszaért, a kezembe adta az üveget, és megkért hogy kezdjek. De előtte tisztáztuk a szabályokat.Csak két szabály volt, csak 2szer lehet a felelést választani, és ha valamit nem teszel meg , akkor büntetést kapsz…a szabályok ismeretében pedig megkezdtük a játékot.Kipörgettem az egyik lányt, aki mert, és azt kellett megtennie, hogy leveszi a melltartóját. Nem volt ellenére, boldogan kapta le a felsőjét, aztán a melltartóját is.A következő körökben szerencsére nem került rám a sor, de balszerencsémre amikor Taylor pörgetett, rám mutatott az üveg…
-Na, várom a kérdésedet. Mert hogy én felelek.-mondtam ördögi vigyorral az arcomon.
-Hm. Oké…szóval miért vagy velem ilyen??-tette fel a kérdést Taylor.
-Én?? Te viselkedsz velem úgy mint egy jégkirálynő.-förmedtem rá.
-De csak azért, mert kiskoromban állandóan terrorizáltál.Vertél,meghúztad a hajam és ilyenek.-számolt be.
Ekkor döbbentem rá,hogy mi is volt az, ami miatt mi nem beszéltünk. Az, hogy én szerelmes voltam belé.De féltem elmondani neki az érzéseim. És nem is tudtam ,hogyan kéne, és hogy mit kéne tennem…Nyeltem egy nagyot, aztán dadogva elkezdtem magyarázni.
-Hát…szóval…én..mikor még kicsit voltunk..szóval..én beléd voltam esve..-mondtam szinte alig hallhatóan.
-Most ugye csak viccelsz?? Ezért vertél?? Úristen…-mondta szörnyülködve Taylor.
-Nem..én azért vertelek,mert nem tudtam hogy kell udvarolni. –Mondtam vörös fejjel.
-Ne.Louis. Ez valami rossz poén..Mondd hogy az.-mondta szinte könyörögve Taylor.
-De nem az..-kezdtem el dörzsölgetni a kezem idegességemben.
- Bocsi srácok. De nekem mennem kell. Sziasztok. Szia Josh.-mondta ,majd nyomott egy puszit Josh arcára és elviharzott.
-Na basszus most mit tettem…-mondtam rémülten.
-Hagyd. Majd túléli. – fogta meg vállamat Josh,majd kisétáltunk a konyhába.

*Taylor szemszöge*
„Úristen..Louis belém volt zúgva?? Na nemár…ez ahh. Nagyon durva. És ennek majdnem hogy 10 éve…jesszus.De miért nem mondta el? Ez annyira hihetetlen.Én is így éreztem iránta..ezért nem értettem az egész helyzetett.Jesszusom…” hitetlenkedtem.Majd egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy a könnyek patakokban folynak le az arcomon….


Louis ruhája

Taylor ruhája

Taylor barátja Josh Devine

Louis volt barátnője Hannah Walker

Lis

Sziasztok. Ma hoztam egy újabb részt.
 Jó olvasást. És B.Ú.É.K.

*Lis szemszöge*

Az,amit a nővérem mondott Niallről,és a többiekről,nekem nagyon rosszul esett...és ez talán a reakciómon is észrevehető volt. Nem értettem magamat,hogy miért akadtam ki ennyire,de éreztem,hogy belül a lelkem forr, és ha nem így,akkor másképp reagálok,és azt a nővérem bánta volna.

Miután kisírtam magam,felkaptam a telefonom,és felhívtam Niallt. Alig csengett ki,de máris felvette.

- Szia. Milyen rég beszéltünk.-kuncogott.-miújság van?-kérdezte.

- Szia. Semmi se. -sóhajtottam.

-Na..mesélj. Hallom a hangodon,hogy baj van. Te sírtál??-kérdezte,és hallottam a hangján,hogy aggódik.

-Semmi sem...csak a hülye nővérem...-kezdtem bele.

-Uh.Értem. Figyelj,még nincs olyan késő. Elmegyünk valahova? Mondjuk egyet sétálni. Sosem árt egy kis friss levegő. Na?- hangzott egy ajánlat.

-Hm..nem is tudom...nem akarom ,hogy így láss..olyan csúnya vagyok..-motyogtam

-Jajj. Ne legyél buta. Te nekem bárhogyan szép vagy..-mondta már a végét alig hallhatóan.

- Niall..ezt te most komolyan mondtad?-kérdeztem csodálkozva.

-Öh. Igen..ne haragudj.-mondta félénken.

-Semmi baj. Nagyon köszönöm,aranyos vagy,de nem hiszem,hogy ez így van...na de ha még áll az ajánlatod,akkor 30perc múlva legyél itt, és akkor elmehetünk valamerre. Puszi-mondtam neki.

-Rendben. Szia.-válaszolt ő is, majd letette.

Most Niall komolyan azt mondta,hogy számára mindig szép vagyok,vagy csak képzeltem? Úristen...

A fellegekben jártam..alig bírtam elhinni mi történt. Gyorsan összeszedtem magam, és elmentem készülődni. Ha tényleg így gondolja,akkor legalább ne látsszon,hogy sírtam. Elindultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.


*Niall szemszöge*


Nem hiszem el,hogy ezt mondtam Lisnek. Most biztos valami törtető köcsögnek néz. De majd séta közben mindent rendbe hozok. Ahh. Nem akarok túl rámenősnek látszani, nem akarom elveszíteni őt. Én szeretném őt magam mellett tudni.

Elmélkedésemet Liam zavarta meg .

-Te meg min gondolkodsz ennyire?-nevetett.

-Ja. Csak szerelmes lettem.-éreztem,hogy tiszta vörös lett a fejem.

-ÁÁ.És ki a szerencsés?-húzogatta Liam a szemöldökét.

-Hát..csak egy lány..-vörösödtem el még jobban.

-Aha..és ezért vagy ilyen paradicsom színű? Niall...na hantázz .-nevetett Liam.

-Ah.Oks. Lisnek hívják. És Louisék szomszédjában lakik...most volt a szülinapja..és én...megcsókoltam őt..és úgy érzem,hogy beleszerettem.-motyogtam.

-Hát barátom, ez mind szép és jó,de ha akarod őt tényleg,akkor húzz bele.-karolta át a vállamat Liam.

-Kösz a tanácsod,de asszem,hogy én most megyek. Szia.-köszöntem el,majd felkaptam a cipőm,meg a kabátom és elindultam Lisékhez.

* Lis szemszöge *

Alig,hogy végeztem, már csengettek is. Boldogan rohantam le a lépcsőn,és nyitottam ajtót.

-Szia Niall.-ugrottam a nyakába.

-ÖÖ.Szia.-köszönt meglepetten.

-Upsz. Bocsánat. Csak örülök,hogy újra látlak.-sütöttem le a szemem.

-Semmi baj. - fogta meg állam, majd felemelte,hogy egymás szemébe nézzünk.

-Akkor jó..-mondtam elhaló hangon.

-Na..mehetünk?-mosolygott rám Niall.

-Persze, ahova csak akarod.-mosolyogtam már én is.

-Ahova csak akarom??-kezdte húzogatni a szemöldökét.-Na jó. Csak vicceltem.-kacagott fel,majd megfogta a kezem,és maga után húzott.

Én csendben követtem őt, majd becsuktam magunk mögött az ajtót.

Már vagy 10 perce sétáltunk,amikor észrevettem ,hogy még mindig fogja a kezem.

Fogtam magam,és az ujjaimat,az övéi közé csúsztattam,és úgy fogtam meg a kezét.

Rám nézett,majd óriási mosoly kíséretében közelebb húzott magához,és átölelt.

-Köszönöm.-suttogtam a fülébe.

-Igazán nincs mit, és amit a telefonban mondtam...az úgy is gondolom...-vörösödött el.

-Niall..és most álmodom? Mondd ,hogy nem..-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Nem.Ez a valóság. Bebizonyítsam?- jelent meg egy kanos mosoly az arcán.

-Ha gondolod..-kacsintottam rá,de ahogy ezt kiestettem a számon, az ő szája az enyémet súrolta, és pár másodperc múlva,már elmélyülten csókolóztunk.

Levegő hiány miatt, eltoltam magamtól, majd a szemébe néztem és látszott rajta,hogy boldog.

-Ez igazán szép bizonyíték volt.-fúrtam a fejem a mellkasába és megöleltem.

*Niall szemszöge*


Nem hiszem el,hogy újra megcsókoltam, és ez még jobb volt ,mint az első.

Mikor elhúzódott tőlem ,és rám nézett, tisztára boldognak tűnt, és remélem,hogy nem láttam rosszul.

Mikor hozzám bújt,a szívem egyre hevesebben kezdett verni,majdnem kitört a helyéről,nem tudom mi történt velem.

-Örülök,hogy tetszett.-öleltem meg én is.

-Niall..kérdezhetek valamit?-nézett rám félénken.

-Te szeretsz engem??-hangzott a kérdés.

Én ebben a pillanatban sokkoltam le. Nem tudtam,hogy mit is mondhatnék neki,teljesen meglepett.

Tudom,hogy szeretem,jobban is,mint kéne. De mi van, ha ő nem úgy érez irántam,és csak vigaszképp kellek neki???

Életkorok

Mivel én hülye, a bevezetésnél ki hagytam,hogy ki hány éves, ezért most közlöm a tényeket. :DD (Bocsánat mindenkitől)

Szóóóóval.Perpillanat az életkorok:

Lis:17 éves

Taylor:19 éves

Louis:20 éves

Liam:18 éves

Zayn:19 éves

Niall:18 éves

Harry:17 éves

Én sem hiszem el, hogy megtörtént

*Louis Szemszöge*

Az éjjel későn értünk haza. Már csak arra volt időm,hogy bedőljek az ágyba.Teljesen erőtlennek éreztem magam. Még a ruháimat sem tudtam lerángatni magamról,csak a cipőmet.


Ahogy befeküdtem az ágyamba,azonnal elnyomott az álom. Nem tudom mennyit aludhattam, de érzésem szerint nem sokat. A telefonom csörgésére ébredtem. Kedvetlenül keresgéltem,mire nagy nehezen megtaláltam. Mikor felvettem és megnéztem a kijelzőt, megláttam,hogy Lis keres.


Felvettem a telefont,majd álmos hangon beleszóltam.


-Szia Lis. Mondjad.


-Szia. Felébresztettelek? Ne haragudj. Csak egy percre zavarnálak.-szólt bele izgatottan.


-Hát igen, fel. De mondd gyorsan.-sürgettem.


-Tényleg sajnálom. Csak szeretném felhívni Niallt,és gondoltam,hogy te a segítségemre lehetnél,mert nekem nincs meg a száma.-hadarta el.


-Persze,csak egy pillanat.-mondtam neki ,majd ki kerestem a számot.-Szóval írod?-kérdeztem.


-Igen-igen. Csak mondd már.-sürgetett.


Lediktáltam a számot neki,amit vissza is olvasott,hogy egyezik-e.


-Így van. Na de ha már felkeltettél,mondd meg mennyi az idő,és mesélj mi van Niallel.-mosolyodtam el.


-Hát. Délután 4. És még semmi. De remélem,hogy lesz. Tegnap éjjel megcsókolt,amikor elbúcsúztunk.-mesélte.


-Ehh. Az igen. De ez tényleg megtörtént? Nem csak álmodtad?-ugrattam.


-Hát remélem,mivel ciki lenne felhívni azzal,hogy " A tegnap éjjel nagyon jó volt, és a csókod émelyítően édes,szeretném megismételni". Valószínűleg nem ezt mondanám.De akkor is.-mesélte.


-Hát,akkor sok szerencsét. Viszont én most megyek,és rendbe szedem magam. Ha van valami,hívj. Szurkolok. Puszi.-mondtam neki.


-Nagyon köszönök mindent. Szia.-válaszolt,majd le is tette a telefont.


*Lis szemszöge*


Megkaptam Louistól Niall számát, és azonnal tárcsázni akartam. De amikor a "hívásra" kellett volna nyomi,a kezem megállt a gomb felett. Nem volt merszem felhívni.


Végül nagy nehezen rávettem magam,és tárcsáztam. A harmadik csöngés után fel is vették, és Niall mézédes hangját hallottam csengeni a vonal másik végén.


-Hello.-szólt bele. Haboztam , hogy bele szóljak-e, valahogy nem ment. Kinyitottam a számat,de hang nem jött ki rajta.


-Hallo.Ki szórakozik?-kérdezte,de megszólalni még mindig nem mertem.-Na jó. Ha akarsz valamit szólj bele, vagy leteszem.-hallottam távolabbról a hangját. Nagy nehezen megnyikkantam,de elcsuklott a hangom.


-Szia Niall. Lis vagyok...-mondtam


-Szia. Hogy vagy?-kérdezte örömteli kicsengéssel a hangjában.


-Köszönöm jól . Én csak azért hívtalak,mert...hát szóval...hol is kezdjem...-hebegtem.


-Mondjuk az elején.-kuncogott.


-Oké. Szóval...-a gyomromban csak úgy röpködtek a pillangók.-a tegnap éjjel...szóval nekem az nagyon tetszett,és szeretném megkérdezni,hogy nincs e kedved megismételni?-böktem ki.


-Hmm. Nekem is nagyon tetszett. Főleg a vége. És persze hogy megismételném.-mondta félénken.


-Uhh. Ez szuper. Akkor mit szólnál, ha elmennénk Londonba ? -kérdeztem.


-Nekem megfelel. Holnap ráérek,ha neked jó. Elmenjek érted? Tudom hol lakik Lou. Majdcsak megtalállak téged is.-kuncogott.


-Nekem tökéletes. Akkor mondjuk 3?-kérdeztem.


-Akkor 3kor ott leszek. Legyél jó. Puszi.-mondta Niall. Teljesen meglepődtem,hogy azt mondta PUSZI. De nagyon jól esett. Bizonyára a fejem is teljesen vörös lett.


-Várlak majd. Szia. További szép napot.-mondtam,majd letettem.


Örömömben rögtön ugrándozni kezdtem, amire Taylor lépett be a szobámba.


-Na mi a nagy öröm tárgya?-kérdezte mosolyogva.


-Holnap Niallel megyek Londonba.-ugrottam a nyakába,és elkezdtem ugrálni,de ő nem ugrált velem.


-Miért nem ugrálsz velem??-csodálkoztam


-Mert még egy olyan hülye gyerek,mint ez itt a szomszédba..-forgatta a szemeit.


-Ő nem hülye. És szeretem...azt hiszem. Így van. Ha még csak barátként is, de szeretem. Szóval ne merj róla így beszélni.-kiabáltam, majd kilöktem az ajtót, és bezártam utána.


Hogy lehet nekem ilyen testvérem? Aki csak magával foglalkozik,és nem számít neki a testvére,sem más érzése? Ezen tűnődtem,majd azt vettem észre,hogy összerogytam,és a földön ülök, sírva....


*Taylor szemszöge*


Nem értem,hogy a húgom hogy lehet olyan hülye, hogy összeáll egy olyannal,akinek köze van Louis William Tomlinsonhoz. Az a srác is gyökér,pont úgy mint Louis.


Tudom,hogy nem szabad a "borító" alapján ítélni,de ez esetben biztosan igazam van.


Niall sem lesz semmivel sem másabb,mint Louis. De én az az egy biztos, ha összetöri a húgom szívét, én nem fogom List vígasztalni. Főleg nem úgy, hogy konkrétan kirúgott a szobájából.


Hallottam,ahogy összerogy,és elesik sírva. De nem különösebben érintett meg. Az ő dolga. Megfordultam,hogy bekopogok , és bocsánatot kérek tőle, de rájöttem,hogy semmi értelme sem lenne, ezért fogtam magam és elvonultam a saját szobámba. Bekapcsoltam a gépem, és leültem zenét hallgatni....

A buli

Az út a helyszínig csöndben telt. Próbáltam valahogy feldobni a hangulatot,de féltem,hogy elszólom magam, így inkább csöndben maradtam.

Mikor megérkeztünk,azonnal kipattantam és ajtót nyitottam Lisnek,aki elkerekedett szemekkel bámult a klub bejáratára,ahova vittem őt. Ügyetlenül kikászálódott a kocsiból, én pedig megfogtam a kezét,hogy biztos lábakon álljon.

-Na eddig hogy tetszik?- érdeklődtem.

- Lou. Ez eszméletlen. Már előre félek,hogy mi lesz benn.- pirult el Lis.

- Ne félj. Minden oké lesz. Bár én sem tudom,mi vár ránk,mert ez előtt még sosem voltam itt. De biztosan jó lesz.- mosolyogtam rá bíztatóan.

- Na. Ezt nem kellett volna. Így még jobban izgulok.-nevetett fel Lis kínjában.

-Nyugi. Itt leszek melletted. Na gyere.- zártam be az ajtót, majd kezét megfogva elindultam.

Kis léptekkel,de haladtunk előre. Hallottam Lis heves lélegzését, reméltem hogy nem lesz semmi baja,míg be nem érünk. Nem kell nekem,hogy még a meglepetés előtt rosszul legyen.

Nagy nehezen,de bejutottunk az épületbe, ami belülről még lélegzet elállítóbb volt. Lis már alig bírt magával. Tanácstalanul álltunk az előtérben,amikor egyszer csak megpillantottuk Niallt közeledni felénk.

-Szia. Hát te?-üdvözöltem Niallt.

-Én? Hivatalos vagyok egy szülinapi bulira. Biztosan te vagy Lis. Örülök a találkozásnak. Niall James Horan.-mutatkozott be Lisnek Niall.

-Ahh,Úristen. Niall. Jézusom...-nyögte ki Lis.

-ÖÖhh.Oké- nevetett fel Niall.

-Bocsánat. Csak sosem hittem volna,hogy találkozom veled, és hogy pont a szülinapomon. Tényleg sajnálom. Elisabeth Campbell vagyok.-nyújtott kezet Niallnek,aki viszonozta ezt.

-Niall. Nem tudod véletlenül merre van a buli?-kérdeztem.

-De. Gyertek csak utánam.- nevetett,majd kezet nyújtott Lisnek,hogy kövesse.

Niall "kérése" szerint tettük , és követtük őt. Egy óriási szobába vezetett minket, ahol persze korom sötét volt.

Amikor beléptünk, egyszerre csak minden fénybe borult, és mindenki egyszerre kiáltotta,hogy "Boldog Szülinapot Lis.".Láttam, ahogy Lisnek elkezdenek potyogni a könnyei,a másik pillanatban,meg már Niall szorította magához.

-Jól vagy?-kérdeztem Listől.

-Ahh. Persze. Csak nagyon örülök ennek a meglepetésnek. Nagyon köszönöm.-nyomott egy puszit az arcomra.-Niall neked meg köszi,hogy megöleltél.-pirult el teljesen.

-Ugyan már. Nem szeretem,ha a lányok sírnak.-csalta arcára,azt a tipikus ír vigyorát.

Lis odasétált a szüleihez, majd az én szüleimhez is, és megilletődve megköszönte a dolgokat. A nővére persze félvállról vette az egészet. Miért is ne tette volna? Hiszen ő Taylor. Ami nem vele történik, az teljesen lényegtelen.

Lis csomó barátja megjelent, és alig bírtak betelni a hely szépségével. Nem tudom,hogy a szüleim hol találták ezt a helyet,de csodálatos volt.

Elmélkedtem még egy darabig, aztán Niall zökkentett ki.

-Hé haver. Kérdezhetek valamit?- vonta fel a szemöldökét.

-Persze. Mondd csak. Nem harapok.-nevettem.

-Hát szóval. Csak annyi lenne..hogy...na szóval...Lisnek van barátja??? Mondd hogy nem. Kérlek.-sütötte le szemét Niall.

-Tudtommal nincs. De a te kedvedért utána járok. -kacsintottam rá,majd elindultam Lis fele.

Nem is vettem észre, de a zene már javában szólt. Odamentem hát Lisnek,és felkértem egy táncra. Ő persze vonakodott egy kicsit, de a végén beadta a derekát, és eljött velem.

-Boldog szülinapot még egyszer.-karoltam át a derekát.

-Köszönöm. Ennél szebb már nem is lehetne. Vagyis lehetne. Ha lenne pasim. De így is tökéletes.-mosolygott.

-Hát...ha már a pasiknál tartunk.-nevettem fel.- Szerinted Niall milyen srác? Mármint te járnál vele?-kérdeztem.

-Hm.Hát nagyon aranyos. És jól esett,hogy megölelt,csak úgy spontán,amikor elkezdtem bőgni. Csak tudod,ti híresek vagytok, és nem lenne jó érzés,ha ti elmentek turnézni,vagy bármi, és több ezer más lány fogdosná. Azt valahogy nem bírnám. Viszont nem is ismerem őt még eléggé,mellékesen meg tuti nem járna egy ilyen lánnyal mint én.-ecsetelte Lis.

-Jajj. Mi az hogy olyan lánnyal mint te? Nagyon szép vagy. Nyugi már.- próbáltam egy kis önbizalmat adni neki.

-Még hogy én szép...és hogy nagyon.. Jó vicc Luli .-nevetett fel,de láttam,hogy jól esett neki amit mondtam.

-Tényleg az vagy.-fogtam kezeim közé az arcát.-és biztos vagyok benne,hogy lenne nála esélyed. Csak adj neki egy esélyt. Kérlek. Ha nem jön össze,akkor megüthetsz. Na? Áll az ajánlat?-mosolyogtam.

-Ahh. Legyen. De tényleg felpofozlak ha nem lesz igazad.-adta be a derekát.

Én azonnal elrohantam Niallért, és mondtam neki,hogy kérje fel List táncolni. Hát nem kellett kétszer mondanom. Azonnal odament,felkérte, és boldogan andalogtak együtt a lassú zenére.

Szemlátomást eléggé jól kijöttek egymással,én pedig csak reménykedtem benne,hogy idővel több is lesz köztük,és nem csak szimpla táncpartnerek lesznek egymás számára.

Mikor vége lett a számnak,félénken húzódtak el egymástól.

Még egy kicsit dumáltak, majd Niall továbbállt. A kis gyáva. Lassan odasétáltam Lishez.

-Na milyen volt? Ugye hogy aranyos.-mosolyogtam

-Hát igen. Csak azok a kék szemek. Olyan gyönyörűek,hogy megszólalni sem mertem.-pirult el.

-Jajj te. Ebből szerintem több lesz mint barátság.-már szinte trilláztam.

-Louis. Kérlek ne hozz még jobban zavarba.-furta arcát a mellkasomba.

-Bocsánat. De ez tényleg így van. Bejössz Niallnek.-közöltem vele.

-Tényleg?-nézett rám,csillogó szemekkel.

-Igen. Szóval ha nem akarod elszalasztani a lehetőséget,igyekezz.-kacsintottam rá.

Abban a pillanatban,ahogy ezt kiejtettem a számon, ott is hagyott és odament Niallhez.

Elkezdtem beszélgetni,majd egyszer csak felcsendült Ne-yo: So sick című száma. Tudtam,hogy ez Niall egyik kedvence, de egyszer csak azt vettem észre,hogy Lis megöleli Niallt,és egyszerre kezdenek el ringatózni a zenére.

Niall rögtön kereste a tekintetemet, majd mikor megtalált, egy "Köszönöm" mosolyt intézett felém,majd lejjebb csúsztatta a kezét Lis derekán.

Nagyon aranyosan voltak együtt.

*Niall szemszöge*

Egyedül álltam a táncparketten,amikor meglepetésemre Lis rohant oda hozzám.

-Szia. Zavarok?-mosolygott.

-Hát, szerintem nem.-mosolyogtam vissza.

-Hogy vagy? Tetszik a bulim? Nagyon örülök, hogy eljöttél.-sütötte le szemét Lis.

-Köszönöm jól. És tetszik.Nagyon is. És te élvezed a partit?-érdeklődtem.

-Nagyon jól érzem magam.-nyögte ki kis gondolkodás után.

Pár perc csend következett,majd felcsendült Ne-yo: So sick című száma.

-Ezt a számot énekelted az Xfactor válogatón. Nincs kedved táncolni?-nézett rám Lis kiskutya szemekkel.

-De.Miért is ne? Amúgy örülök,hogy ennyire nyomott hagyott benned. Ugye nem azért,mert annyira rossz volt?-kérdeztem,majd éreztem,hogy átölel.

-Dehogyis. Nagyon jó volt. Azóta imádom ezt a számot. -fúrta mellkasomba az arcát. Biztosan el is pirult.

-Ahh. Megtisztelő. Köszönöm.-válaszoltam.

Kerestem Louist a tekintetemmel,de sehol sem láttam.Végül nagy nehezen megtaláltam és rámosolyogtam köszönetképpen. Mikor ez is megtörtént,lejjebb csúsztattam Lis derekán a kezemet,majd közelebb húztam magamhoz.

-Gyönyörű vagy.-"súgtam" a fülébe.

-Ahh. Ez butaság.-pirult el teljesen.

-Nem az. Szerintem az vagy.-pirultam el én is. Úgy éreztem,hogy túl gyorsan haladok, lassítanom kell.

-Bocsánat nem akartam. Csak ez az igazság.-szólaltam meg ismét.

-Semmi baj. De inkább a lábad járjon, ne a szád.-nevetett fel Lis.

Kérése szerint tettem, és tovább táncoltam.

Ezek után,az egész éjszakát végig táncoltuk. Érzéseim szerint, ez egy tökéletes éjszaka volt, és az éjjel megkoronázásaképp, elbúcsúzáskor megcsókoltam List,aki erre teljesen vörös lett.

-Megint túl gyors voltam?-kérdeztem ijedten.

-Nem. Dehogy. Csak meglepett.-vörösödött el, majd nyomott egy puszit az arcomra.

Elbúcsúztam a többiektől is, majd haza indultam. Érzéseim szerint,lehet,hogy több is lehet köztünk. De csak reménykedni tudok....

*Lis szemszöge*

Ez volt életem eddigi legjobb szülinapja. Megkoronázásképp Niall Horan megcsókolt a szülinapomon. Ez biztosan valami álom. Ez nem lehet igaz. Amikor megcsókolt,a fellegekben jártam. Mézédes ajkaival nem tudtam betelni. Tényleg álombeli élménynek tűnt. Mikor megijedt,és a szemembe nézett, azt hittem azon nyomban elolvadok. A szemei még igézőbbek voltak, mint ajkai. Szívem szerint megcsókoltam volna, és ott álltam volna vele életem végéig,de azt nem lehetett,ezért búcsúzásképp egy puszit nyomtam arcára, és megvártam míg elment. A szívem belesajdult, hogy el kellett válnunk,de remélem még találkozhatok vele....

Családi esemény Campbell-éknél

Reggel a húgaim visítozva rohantak be a szobámba, és két sikoltás között közölték, hogy ma Tayloréknál vacsorázunk.

-Aztán miért??-húztam a fejemre a takaróm.

-Mert ma van Lis szülinapja. Te gyökér.-mondta Charlotte

-Jó,és ezt nekem honnan kéne tudnom??-érdeklődtem.

-Talán mert 17 éve odajárunk te...-szidott le húgom.

-Jól van na. De most menjetek ki, mert aludni szeretnék még.-utasítottam őket.

-De már 11 óra van.-nevetett Charlotte.

-Nem baj.Én fáradt vagyok.-húztam magamra a takaróm.

-Na azért se. Lányok. Akcióba.-mondta Charlotte, és másik 3 húgommal együtt rám ugrott és elkezdett csikizni.

-Neeee.Hagyjátok abbaaa.Légysziiii.-könyörögtem

-Ja, hogy ne hagyjuk abba. Csajok.Gyerünk.-nevetett Charlotte.

-De. Hagyjátok. Kérlek. Bármit megteszek, csak hagyjatok.-könyörögtem.

-Mindent??-hagyta abba a csikizést.

-Igen. Csak hagyjátok abba-könyörögtem tovább

-Na lányok.Állj.-szólt rá a többiekre. Szerencsére azonnal abba is hagyták.

-Várom a büntetésem.-mondtam flegmán.

-Ma, kedves leszel Taylorral,legalább Lis szülinapja miatt . És ha nem, ott fogunk halálra csikizni.-tette fel az ajánlatot.

-Majd meglátom mit tehetek.De most tünés.-mondtam nekik.

-Jó-jó. Nem kell megenni.-nevetett Charlotte, majd kimentek mindnyájan.

Visszahúztam magamra a takarót, és visszafeküdtem aludni. De nem nagyon jött össze. Egész végig azon törtem a fejem, hogy hogyan fogom elviselni Taylort.

Az a baj, hogy ha ő valami olyat csinál, amit nem díjazok, akkor tuti visszaszólok neki. Evvel csak az a probléma, hogy akkor ott halok meg. De ennyit megér. Nem fogom senki szemétségét eltűrni.

Még vergődtem egy kicsit az ágyban, s mire elaludtam volna, anya kiabált, hogy fel kéne kelnem, mert ebéd van.

Unottan kikászálódtam az ágyból, majd felöltöztem és lesétáltam a konyhába.

-Jó reggelt. - üdvözölt apukám.

-Sziasztok. Nektek jobb reggelt, mint ami nekem volt.-dünnyögtem

-Miért? Mi történt?-kérdezte anya.

-A négy idióta húgom, berontott a szobába és halálra csikiztek.-morogtam

-Jajj fiam. Olyanok mint te. Hülyék. Ez ellen nem tudunk mit tenni.-bökött meg apu.

-Na köszi az együtt érzést.- huppantam le mellé.

-Tudod, hogy nem azért mondtam.-nevetett apu.

-Jól van. Hagyjuk.-mondtam, majd elkezdtem kajálni.

Mikor végeztünk az ebéddel, felmentem a szobámba, és kicsit összepakoltam. Mikor azzal is végeztem, kivettem a szekrényemből egy farmert és egy pólót, amit este fel fogok venni, és beültem a gép elé.

Felmentem twitterre és megnéztem,hogy mi történt mostanság.

Nagyon sok rajongótól kaptam levelet, meg sokan bejelöltek képeken. Annyira jól esik,hogy ennyire szeretnek. Válaszolgattam pár levélre, aztán írtam egyet Harrynek, hogy nincs e kedve, ma eljönni velem Taylorékhoz. Ha ott van, tuti visszatudom magam fogni. És ez egy szép ajándék lenne Lisnek is. Szerintem.

Pár perc múlva Harry válaszolt is, hogy sajnos nem tud jönni, de máskor szívesen találkozna vele.

Ez a dolog, azért kicsit elszomorított. Nem tudom, hogy fogom kibírni az estét, de majd lesz valahogy.

Anya bejött a szobámba, hogy 5 kor megyünk, szóval addigra legyek kész.

3 óra volt, szóval még belefért egy film. Gyorsan bekapcsoltam valamit, és elkezdtem nézni.

Nagyon jó film volt, szerintem. Az volt a címe, hogy „ Huligánok” . Érdemes megnézni.

Mikor vége lett a filmnek, gyorsan felöltöztem és lerohantam a nappaliba.

Már mindenki lent volt. Csak rám vártak.

-Na indulhatunk?-kérdeztem

-Persze. Indulj.-mosolygott anya.

El is indultam, majd a többiek jöttek utánam. Mikor átértünk, bekopogtam. Taylor nyitott ajtót.

-Hello.-köszöntem erőltetett mosollyal az arcomon.

-Szia.-köszönt vissza flegmán.

-Nem igaz hogy....- kezdtem bele, de aztán abbahagytam.

-Sziasztok. Gyertek be.-köszönt Taylor a családomnak

Ők is visszaköszöntek, majd bementünk, és üdvözöltük a ház többi lakóját.

-Merre van Lis?-érdeklődtem

-Fenn van a szobájában. Menj fel ha akarsz. Tudod merre van.-nézett rám Taylor.

Fogtam magam, és fel is mentem Lishez. Bekopogtam, majd mikor szólt hogy "Szabad" bementem.

-Szia, te kis szülinapos.-mosolyogtam rá.

-Ááá.. Szia Luli. Mármint Louis.-mondta Lis, majd elpirult.

-De aranyos vagy. Tetszik ez a név is. De csak te hívhatsz így. -nevettem.

-Sajnálom. Tényleg. De amúgy köszönöm a köszöntést.-mosolygott.

-Ugyan. Na gyere.-öleltem meg.

-Nem megyünk le?-kérdezte Lis.

-De. Csak utánad.-mutattam magam elé a kezemmel.

Le is mentünk a nappaliba, ahol már javában zajlottak az események.

A húgaim Tayloron lógtak, apu pedig Taylorék szüleivel beszélgetett. De anyu nem volt sehol.

-Sziasztok.-köszönt Lis

-Hello.-köszönt szinte egyszerre mindenki.

-Apa. Hol van anyu??-kérdeztem

-Haza rohant, mert otthon hagyott valamit. De mindjárt itt lesz. De gyere ide egy kicsit. Mondani akarok valamit.-mondta apa.

-Mondjad. -Guggoltam mellé.

-Van egy meglepetésünk Lis számára . Egy buli. Mond neki, hogy elakarod vinni valahova. Majd anyád elküldi a címet és vidd oda, de előtte kérd meg,hogy vegyen fel valami csinosat. Oké?-súgta apa.

-Rendben.-kacsintottam rá, majd visszamentem Lishez.

-Figyu. Majd kaja után nincs kedved eljönni velem valahova?? Ez amolyan szülinapi ajándék lenne. Kérlek,mondj igent.-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Persze. Elmegyek. De hova??-érdeklődött.

-Majd meglátod. Csak valami csinosat vegyél fel.-kacsintottam.

Megérkezett anyum is, és neki láttunk a kajálásnak.

Lis anyukája nagyon jól tud főzni. Annyit ettem. De jól esett. És a hangulat is jó volt . Éppen addig, amíg nem jött a torta.

Oroszkrémtorta volt,ami tudni illik,hogy tiszta hab.

Taylor levágott nekem egy szeletet, majd mikor beszerette volna rakni elém, "véletlenül" rám borította a tányér tartalmát.

-Hogy az a...-pattantam fel a helyemről.

-Bocsi. Véletlen volt.-mondta ördögi vigyorral az arcán Taylor.

-Aha. Persze. Na mindegy. Most ha megbocsátotok én átmennék ruhát cserélni. De Lis,10 perc és itt vagyok. Aztán mehetünk.- néztem mosolyogva Lisre.

Haza is rohantam, lecseréltem a ruhám, aztán go vissza Lisékhez. Útközben megkaptam a címet, hogy hova kell menjünk.

Mikor visszaértem, már senki nem volt ott, csak Lis, és ő is még csak készülődött.

-Már csak 5 perc és ígérem kész vagyok.-mondta Lis.

-Ráérsz. De tényleg.-mosolyogtam.

-Nem baj. De nem szeretem , ha várni kell rám.-mondta.

Nem sokkal később egy piros koktél ruhában sétált ki a szobából.

-Hát te eszméletlen jól nézel ki.-mondtam tátott szájjal.

-Köszönöm. -pirult el teljesen Lis.

-Indulhatunk hölgyem?-kérdeztem mosolyogva.

-Persze.-válaszolt, majd belém karolt és elindultunk.

Mikor leértünk, kinyitottam neki a kocsi ajtaját, majd megvártam míg beszállt.

Én is beszálltam, és el is indultunk a buli helyszínére....

Előélet

Sziasztok. Louis Tomlinson vagyok, 19 éves és a One Direction tagja. Nem mondom, hogy az életem egyszerű, de azt sem, hogy nehéz.

Igaz,hogy ami a sztársággal jár néha fárasztó, és idegesítő,de a rajongókért mindent. Gyakran van ám olyan, hogy a rajongók hisztériája, és könyörgése stresszhelyzetbe visz minket, és olyankor nem tudunk eléggé koncentrálni.

Sokan azt mondják, hogyha egy turné, vagy akár egy koncert után haza mész a szüleidhez , akkor mindent rendbe tudsz hozni,és újult erővel tudsz újra neki állni a munkának. De velem ez sajnos nem így van.

A szomszédunkban lakik két lány Elizabeth és Taylor Campbell. Ránézésre nagyon kedves lányok, és Elizabeth tényleg az, de Taylor...hát vele nincs minden igazán rendben.

Vele még mikor kb 7 éves lehettem, nagyon jóban voltam,de aztán valami elromlott köztünk. Azóta nem beszéltünk, és akárhányszor találkozunk, csak a civakodás megy. Nem tudunk megmaradni egymás mellett 10 percnél tovább. És sajnos elég sok időt kell együtt töltenünk amikor otthon vagyok , mivel a szüleink nagyon jóban vannak, és minden egyes szülinap,névnap vagy bármi eseményt a két család együtt ünnepel.

Néha előfordul, hogy Lis és Taylor inkább elülnek az asztaltól,csak ne kelljen velem egy asztalnál ülniük. Igazából nem értem, hogy Lisnek mi baja velem, de biztos csak a nővére mellett áll. Sőt egészen biztos, mert mikor Taylor nincs otthon, és ő átjön a szüleivel, nagyon jól el lehet vele beszélgetni.

Nem bánnám, ha Taylorral is ilyen lenne a viszonyom, de ha ilyen makacs akkor nem lehet mit tenni. Én nem futok senki után sem...

Amit még tudni kell rólam:

-Van 4 húgom és imádom őket;

- A legjobb ami életemben történt velem, hogy találkoztam Harryvel,Liammel,Niallel és Zaynnel;

-Sosem hittem volna, hogy 3.ok leszünk az X-factorban;

-Szeretek Harryvel szórakozni;

-Anyukám az a személy, akit a világon a legjobban szeretek;

-Van egy kutyám, akit Adele hívnak ;

-Szeretnék egy sárga Porshe-t ;

-Szerintem Nicole Scherzinger nagyon szép;

-Imádom a csokit;

Bevezetés

Az első részben azt fogom leírni hogy kik a szereplők. melléklek képet is :)) és elmesélem miért csináltam ezt a blogot :))

Na szóval.. Sziasztok én egy One Direction rajongónak tartom magam, (aki nem ismerné őket ajánlom a Google-t :DD) és sok ismerősöm szereti őket, akikkel úgy beszélgetünk néha mintha mindegyikünk járna az egyik sráccal.. nagyon jó történeten jönnek ezekből a beszélgetésekből..szóval azt szeretném leírni :DD Akkor a főszereplők:

Liam Payne:

Harry Styles:

Niall Horan :

Zayn Malik:

Louis Tomlinson:

Elisabeth Campbell (későbbiekben Lis) :

Taylor Campbell :

Louis Húgai: Daisy,Charlotte,Felicite és Phoebe