-Szeretlek.-suttogtam meggyötörten
-Tudod mióta várok már erre?-mosolyodott el Louis
-Na mióta? Szerintem 2 hétnél nincs több.-kuncogtam
-Kötözködsz? tudod milyen sok idő az?-kezdett el csikizni,majd ledöntött az ágyra.
-Ne.Louis,ez fáj.Nehéz vagy.-nyöszörögtem
-Bocsánat.-mászott le rólam
-Neked elnézem.-mosolyodtam el.-És mit csinálunk ma?-érdeklődtem
-Amit csak szeretnél édesem.-simított végig a karomon
-Elmegyünk sétálni?-kérdeztem
-Nekem megfelel.Csak felöltözök,ha nem gáz,és mehetünk is.-nevetett fel
-Nem...gyere így.-kuncogtam.-Na de viccen kívül.Haza rohanok.És én is elkészülök,várlak reggelire.-pattantam fel,majd adtam Lounak egy puszit,és már ott sem voltam.Még a ruháimat is ott hagytam
Mikor hazaértem, nem találtam otthon senkit,még Lis-t se. Felrohantam a szobámba és gyorsan átöltöztem.És ekkor jöttem rá,hogy pizsamában jöttem haza...de nem számít.
Összedobtam néhány melegszendvicset,aztán elmentem gyorsan egy kis szempillaspirált feltenni.
Mikor végeztem,Louis is megérkezett.
Ajtót nyitottam neki,majd ő megcsókolt,amit én készségesen viszonoztam. Rajta egy szürke(??) póló volt,kockás rövidnadrág,tornacipő és az elengedhetetlen napszemcsije.Annyira jól néz ki benne.
-Hmm.Valaminek nagyon jó illata van.-mosolyodott el
-Melegszendvicset csinálok.-megfogtam kezét,és a konyhába húztam.
Mikor beértünk a konyhába ,felpattantam a konyhapultra,Louis pedig közelebb lépett és magához ölelt.Mint egy kislány,úgy bújtam hozzá,az illata őrjítő volt,imádtam.
Ölelkezésünket Louis gyomrának korgása zavarta meg.
-Na akkor megnézem,hogy állnak a szendvicsek.-mosolyodtam el,majd lepattantam a pultról.
-Ideje lesz.kuncogott Lou
-Idióta.-mondtam,miközben lehajoltam a sütőhöz
-De így szeretsz.nem?-ölelt át hátulról
-De igen,de ilyet többet ne csinálj..ez elég ciki,ha benyitnak..-nevettem fel,majd kiszedtem a szendvicseket a sütőből.
-Mi ciki?hol?-értetlenkedett Lou
-Hülye vagy..hagyjuk.-nevettem
-Oké.De büszke.-nevetett ő is
Előszedtem 2 tányért,rátettem a szendókat,és az egyiket Lou kezébe adtam. Leültünk az asztalhoz,gyorsan bekajáltunk,aztán bevágtam a mosogatóba a tányérokat és már ott sem voltunk.
*Lis és Niall*
A koncert után haza kísértem Lis-t.Útközben rengeteget beszéltünk,éreztem,hogy egyre jobban bele szeretek.De ez lehetetlen,nem lehet valakit ennyire szeretni.
-Szeretlek.-mondta Lis alig hallhatóan,de nekem sikerült elkapni a mondandóját
-Tessék? Mondd,hogy jól hallottam.-álltam meg vele szembe
-Szeretlek.-ismételte meg
-Úristen. Én is.Mindennél jobban.-öleltem meg,aztán megcsókoltam
Ajkai mohón tapadtak az enyéimre.
Ajkaink vadul falták egymást,s levegőhiányig el sem váltak egymástól.
Zihálva néztünk egymás szemébe.Majd egyszerre elmosolyodtunk.
-Niall.Nem alszol ma nálunk?-sütötte le szemét.
-Ez nem korai még egy kicsit?-kérdeztem tőle döbbenten
-De..de nem érdekel. Az alvásban nincs semmi rossz,vagy igen?-láttam,ahogy elvörösödik
-Nem nincs,de a szüleid?-mosolyodtam el
-Nem érdekel..megértik majd.-győzködött.
-Naa..azért ennyire ne..Inkább aludj te nálunk,abból nem lehet semmi gáz. Oks?-tettem fel az ajánlatot.
-Nekem oké.Nem sokára nálunk vagyunk.Siessünk,összekapom magam és mehetünk is.-kezdett el szinte rohanni
-Hé,hova sietsz? Ráérünk.-nevettem fel
-NEM. Minél hamarabb újra a karjaidban szeretnék lenni,és sosem engedni el téged.-nézett rám,de csak ment,nem is figyelte merre .
Ezzel a tempóval pár perc sem telt el,már meg is érkeztünk. Felszaladt,és kb 5 perc múlva ott is volt.
-Mehetünk.-nyomott egy lágy csókot az ajkaimra
-Veled meg mi van?-csodálkoztam
-Semmi.Csak izgulok.-vörösödött el
-De nincs miért. Amúgy nem értem miért nem hozattuk el magunkat. Várj,felhívom a sofőrt,hogy jöjjön értünk.-karoltam át Lis-t.
Ő csak egyetértően bólogatott,aztán hozzám bújt.
Pár perc múlva meg is érkezett a kocsi,és elindultunk hozzám.
Be kell valljam,én is eléggé izgultam,hisz még egyik barátnőm sem aludt nálam.
Lis egész végig a nyakamat csókolgatta,de be kell vallanom,ez is felemelő érzés volt,mint bármi más ami vele kapcsolatos. Aztán szépen lassan áttért a nyakamról,a számra. Eszméletlen szenvedélyesen csókolt,nem értettem mi van.
A csók elég hosszúra sikeredett,de annál szenvedélyesebb volt.
Mikor ajkaink elváltak,valami egészen fura érzés futott át rajtam. Olyan hiány érzetem volt.
És rájöttem.hogy tényleg szerelmes vagyok...de őrülten,és minden percben csak csókolnám őt,és kényeztetném,hisz nélküle nem vagyok teljes egész.
Mikor megérkeztünk hozzám,megköszöntük a fuvart,és felmásztunk a lépcsőn.
-Amúgy egyedül laksz itt?-kérdezte Lis
-Igen.Miért?-kérdeztem én is
-Csak érdekelt.-mondta,majd elmosolyodott
Gyorsan ajtót nyitottam,és bementünk.
Alig hogy beléptünk az ajtón,Lis újabb csók özönnel jutalmazott.
-Állj,állj. Mi van veled?-kérdeztem
-Szeretlek.Én még sosem éreztem ilyet.Vágyom arra,hogy csókolhassalak.-zihálta
-Én is szeretlek.-fogtam kezeim közé arcát,majd ezúttal én csókoltam meg
Ajkaink mohón falták egymást. Elindultunk felfelé a lépcsőn,és egészen a szobámig meg sem álltunk.
Ott ledöntöttem őt az ágyra,és csókjaimmal kényeztettem testét.Egyik pillanatban már csak azt vettem észre,hogy már ő van felül,és ő folytatta amit én elkezdtem.
Feljebb húzta a pólómat,és elkezdte csókolgatni a hasam.
-Szeretlek Niall.-mászott mellém,majd felé fordultam.és megcsókolt
-Én is téged.Mindennél jobban.-csókoltam meg én is.
Azon az éjjelen sok minden történt köztünk,ami engem nagyon meglepett.De az a bizonyos dolog,még váratott magára.
De büszkén jelentem ki,hogy életem egyik legjobb éjszakája volt.
Na ennyi lett volna a rész,remélem tetszett. 3 komment,és hozom a következő részt.
